Nem vagyok kimondott szülinapozós, inkább szeretek másoknak bulit szervezni, mint a figyelem és ünneplés célpontjává válni, de idén kivételesen szuper társaságban ünnepeltünk, ráadásul a lehető legjobb helyen, amelyet szeretek, Balatonon.
A hétvége időjárása inkább emlékeztetett novemberre, mint május végére, de annyi baj legyen, mi úgy tettünk, mintha verőfényes nyár volna, napoztunk, fürödtünk (illetve csak Feri fürdött), bográcsoztunk. Itt meg kell állni, és egyperces néma csenddel adózni Zsuzsi elképesztő, vegán/vega és húsevők számára is ‘ápdételt’ bográcsolt paprikás krumplijának. Volt szülinapi torta is, amit szintén Zsuzsi alkotott, és gyertya is, amit Panni előzékenyen elfújt… 🙂 volt sok nevetés, mi kellhet még egy party-hoz?! Beszéljenek inkább a képek (köszi Flórának a szuper képeket!)
A születésnap mindig fordulópont, energetikailag, minőségileg mindannyiunk életében. Természetes dolog, hogy amikor az ember megnézi a saját születésnapi horoszkópját, ami meghatározó a következő személyes évre, akkor kíváncsisággal teli reménykedéssel fürkészi a jövőt, én sem vagyok kivétel ez alól. Amit az ideiben láttam, arra – már jóval a járvány és a kijárási korlátozás előtt – felkaptam a fejemet. Persze nem láttam előre a járványt és az azt követő zűrzavart, de abban biztos voltam, hogy ez fontos és meghatározó év lesz, markáns, ám semmiképpen sem könnyű változásokkal.
Nem volt különösebb előjele a krízisnek a világban, azt hiszem, a 2020-as évet sokan kezdtük nagy reményekkel, sőt, talán némi megkönnyebbüléssel is: ez az év biztosan szuper lesz! Azután egyszer csak: BUMM! Mintha egy falba ütközött volna a világ, amely megrázkódtatásból még éppen csak kezdjük összeszedni magunkat, de még koránt sincs vége. Vegyük például a jógastúdiót. A januári nyitás után már éppen kezdtek a teltház felé közelíteni az órák, szuper régi arcok tértek vissza, és rengeteg új is feltűnt, amikor egyszer csak – roló le. És ezzel messze nem mi kerültünk a legrosszabb helyzetbe, hiszen tudtunk Online tanítani, tanfolyamokat, kurzusokat szervezni, DE! Nem hittem, vagy gondolkodtam egy pillanatig sem, hogy véglegesen áttérjünk az ilyenfajta oktatásra. 45 évesen – sok vagy sem, attól függ, honnan nézzük – öreg vagyok már bohócnak. Ahhoz, ami nekem a jóga jelent, nem elég egy monitor, vagy egy okostelefon. Nyugodtan vállalom a ’régimódi’ jelzőt – amiben én jó vagyok, azt NEM LEHET online csinálni. Sem jól, sem rosszul. Átmenetileg, kényszerből persze lehetséges, mint pl. orron át táplálni valakit, de sosem lesz az igazi. 15 évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel kezdtem a jógát oktatni. Akkoriban felálltam a jól fizető irodai állásból, és fejest ugrottam az ismeretlenbe, azzal a belső vággyal, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. 15 év alatt a nulláról, úgy érzem, elégedetten tekinthetek vissza eddigi jógás pályafutásomra. (múlt héten pl. olyan elismerő szavakat is kaptam, mely szerint nem olyan a mozgásom, mint a többi 45 évesé. Persze nem a mozgás az igazán lényeges a jógában, és ezzel el is érkeztünk egy másik fontos témához, nevezetesen.
Az elmúlt 15 év alatt a jóga világa sokat változott, lásd jóga-business, és töretlen népszerűsége ellenére nem mindig előnyére. Erről sokat lehetne beszélni, vitatni az érveket, ellenérveket egyaránt. Egy jelenségről van szó, amit nevezhetnénk úgy, hogy a jóga kommercializálódása. A médiában napjainkban sugallt kép a jógáról enyhén szólva is torz. Az alapvető problémát szerintem a túlzott haszon-orientáltság, illetve a nem kellően felkészült oktatók jelentik.
A saját szempontomból fontos kérdés: merre tovább? Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a modernizáció híve, sokkal inkább a tradícióké. Ami már bizonyított, éveken, generációkon át, azon nem szeretnék változtatni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek új dolgokat tanulni, vagy ugyanazt a tudást új szempontok szerint vizsgálni. Inkább azt gondolom, hogy a régi tradíciókat mai köntösben, de mélyebb tartalmukat megtartva – kellene oktatni. Akik hozzánk járnak jógázni, erről szoktak beszámolni, vagy ezért dicsérnek bennünket: mert mellébeszélés nélkül, a lényeget szem előtt tartva, mégis megmaradva a hétköznapok realitása szintjén próbáljuk továbbadni azt, amit a jógáról megtanultunk (ami persze korántsem minden, sőt). Nem kell misztifikálni a dolgokat, nem szükséges hangzatos frázisokat pufogtatni. Nem közvetlenül a jógából származik a mondás, de nem érzek ma ennél igazabbnak semmit: ’az ember hétköznapi lelke az Út’. PONT.
A munka nemesit, de a jógaoktatás nem munka, hanem hivatás (Kásler papa után szabadon). Vagyis, akkor sem tudnám, vagy akarnám abbahagyni a jóga tanítását, ha nem keresnék vele pénzt. Mert szeretem csinálni, és jól is csinálom. Ezt onnan tudhatom, hogy megnézem a nálunk végzett elhivatott oktatókat, hogy milyen színvonalat képviselnek, és mennyire jó emberek. Megnézem azokat az ismert és közkedvelt oktatókat, iskolák vezetőit, akiket hosszú évek óta a barátaimnak tudhatok, és biztosan tudom, hogy jó társaságban vagyok. Neveket nem írok, felesleges, úgyis mindenki érzi, tudja, hogy róla is beszélek.
És most vissza a szikár realitások talajára. A válság sokunkat rosszul érintett, jógásokat és nem jógásokat egyaránt. Tartalékok nélkül, sokan kényszerültek felhagyni korábbi tevékenységükkel, megszüntetni vállalkozásukat. Éttermek zártak be, és jógastúdiók is lehúzták a rolót, ez tény. Mi egyelőre tartjuk a frontot, de a jövő pillanatnyilag bizonytalan. Kurzusok, képzések maradtak el, és azt sem lehet látni még, hogy mikor épül vissza a pandémia előtti létszám, látogatottság az órákon. Sokan félnek, kivárnak, azok közül is, akiknek még sok szabad alkalom van járvány előtt megváltott bérletén. A nyár is egy faktor: sokszor vonzóbbak a kiülős helyek munka után, mint egy zárt térben végzett jógaóra. Megszaporodtak a kültéri jógaórák is, ilyet egyébként mi is tervezünk, de eddig az időjárás nem nagyon kedvezett. Ami a lényeg: egy jógastúdiót fenntartani csak pénzből lehet, és ha csökken a bevétel, akkor bizony kiegészítő forrást kell teremteni. Az nagyon fontos, hogy mi NEM ZÁRUNK BE! Ez nem opció, a korábban már írtak miatt, tanítani fogunk, és órákat tartani, bármi is lesz.
Addig viszont, amíg helyreáll az élet, és az egyensúly, a jóga mellett más munkát is kell vállalnunk. Zsuzsi csak szeptembertől tud, amikor mindkét gyerek óvodába jár majd, én pedig már el is helyezkedtem az ingatlan-szakmában. És itt jön a következő fontos dolog, illetve kérés. Ha szeretnél vásárolni, bérelni lakást, házat, bármilyen ingatlant, légy szíves rajtam keresztül tedd, ez nem kerül Neked semmibe, sőt, ingyen ellátlak hasznos tanácsokkal! Ha hitelre van szükséged, akár ingatlan-vásárláshoz, akár máshoz, abban is tudok segíteni, hogy biztosan a legjobb feltételekkel juss hozzá. És a legfontosabb: ha eladnád, vagy már árulod az ingatlanodat, vagy tudsz olyat, aki igen: szomszéd, barát, rokon árulja, akkor is gondoljatok rám, biztosan a leglelkiismeretesebb szolgáltatást fogom nyújtani, és megóvlak azoktól a csapdáktól, amikbe saját ingatlanok eladásakor belefutottam az elmúlt években. Sok időt, pénzt és idegeskedést fogok neked megspórolni, ha rám bízod a dolgok intézését. A jógaórákra járáson, jógabérlet-váltáson kívül az elkövetkezőkben ezzel tudod a legjobban támogatni a jógaKözpont fennmaradását. Erről ennyit, ha aktuális lesz, eszedbe fogok jutni! 😉
Kitartást Mindannyiunknak, és ezúton is köszönöm a rengeteg köszöntést, jókívánságot, és hogy jó Barátok vagytok!
A yogi's Blog 
