Az idei év egyetlen posztja: nem tűntem el, csak annyira belemerültem a zoknikötésbe, hogy nagyjából minden másról megfeledkeztem. Igazából sosem érdekelt különösebben a dolog, egész addig, míg kicsikató Bálint-napi* kihívást nem hirdetett és egy hónapig srófolta az idegeinket (sokan voltunk :) ), tulajdonképpen az se derült ki, hogy mit is kötünk :D Zseniális ötlet: csak követni kellett az utasításokat, miközben az oldalam lyukadt ki, mire megy ki a játék. (Bevallom, számomra nagyobb kihívás volt, mintha megfejtettem volna az egyiptomi hieroglifákat), de egyszercsak, soksoksokadik próbálkozásra sikerült!!! És voilá, megszületett az első zokni! (Nem publikus szegény :D) Azóta pontosan tizenkettőt csináltam. Egyiket a másik után, sőt begyűjtöttem nyolcvan évre elegendő zoknimintát, máris kezdem az újat! Egy ideig nem tudtam mit kezdeni az elkészült művekkel, főleg, mivel kánikula tombolt, majd egyet-kettőt elajándékoztam, titkon reméltem, hogy zokniboltot nyitok és gazdag leszek :D , na, ez nem jött össze, de egész véletlenül ráakadtam egy jótékonysági árverésre**, majd a következőre és azt hiszem, megpecsételődött a sorsuk.Jó érzés.
**jelenleg futó jótékonysági árverés a Facebookon: Segítsünk a Svebler családnak - a házuk égett le december 24-én.
