az év legjobb dumái (eddig)

A Facebookra szoktam írni a gyerekek dumáit, de tudom, hogy véletlenül sincs fent mindenki a FB-on, akit ezek érdekelhetnének, úgyhogy most adok egy kis összefoglalót az idei év szövegeiből.

Ebédnél:
- Egyed a krumplit is, kisfiam!
- Egyed a szószt is, kisanyám!

Fürdésnél:
- Állj föl!
- iPhone???
(febr. 21.)

Csak egy szokásos szülinapi vacsora utáni beszélgetés Miklóséknál:
D.: Beléptél a 34. életévedbe. Én meg az idén már a 36.-ba lépek.
J.: Nemsokára tényleg elkezdheted mondani, hogy mindjárt 40 éves leszek.
D.: De tényleg, basszus! Lassan túl vagyok az életem felén. Nem hiszem, hogy 80 évnél tovább élnék. De szerintem te sem. Te se vagy az a szívós fajta.
J.: Csak ívós. Meg nívós.
A.: Nívódíj.
J.: Te honnan ismered azt a szót, hogy nívódíj?
A.: Az idiómaszótáron van egy kis matrica, és abba bele van írva fehér betűvel, hogy amerikai nívódíj.
(Egyébként akadémiai, nem amerikai.) :)
(február 25.)

D.: Kiváltottad Andrisnak az ekcémájára az új kenőcsöt?
J.: Igen, tegnap már azzal kentem be.
A.: Advantan. Metilprednizolon-aceponát.
(És ezt így, azután, hogy egyszer elolvasta előző nap a dobozon a feliratot.)
(március 2.)

És azt tudtátok, hogy a gyöngyvirág a gyöngyhagymából lesz?
(március 14.)

Este zuhanyozom a gyerekeket, Zsófi már kész, bebugyolálom a kapucnis törölközőbe, és leültetem a székre, amíg Andrist lecsutakolom. A kislány elégedetten nézegeti magát a törcsiben, aztán közli:
- Én vagyok a Télapó!
(március 26.)

Azt is tök jó hallgatni, amikor Dezső fürdeti Andrist. Amikor elhangzik a "Költőmadárkodj!" felszólítás, akkor Dezső a zuhanyozásról szóló rímek faragásába kezd.
Tegnap Andris az első strófa után közbeszólt:
- Most olyat mondj, hogy ételesek a testrészeim!
Dezső kis fejtörés után:
- Arra gondolsz, hogy "kolbászos köldökköm"?
- Igen!
Én meg vigyorgok magamban :)
(Aki nem érti: http://nabravo.blog.hu/2010/05/08/laar_4)
(március 30.)

Zsófi bilizik, Andris nosztalgiázik:
- Régen én is ebbe pisiltem, de egy idő után _minden egyes alkalommal_ kifolyt a pisi. Na, hadd halljam, hogy csurog!
(március 31.) - update: egyébként Zsófi kb. egy hete már éjszaka is pelus nélkül alszik, teljesen szobatiszta!

Sétálunk, Zsófi kérdezi:
- Ez micsoda ez?
- Fenyő.
- Micsoda?
- Fenyő, kislányom, fenyőfa.
- Penyő? Nagyon szép! (ezt olyan áhítattal mondja, hallanotok kéne)
Öt perc múlva, egy másik fánál:
- Ez is serpenyő, anya?
(április 6.)

Példamondat a _go off on a tangent_ idiómához:
- (hüppögve, hiszti után) De anya, nagyon mérges voltam, hogy nem fogtad a kezemet, amikor feljöttünk a lépcsőn!
- De ez még nem ok arra, kisfiam, hogy elkezdjél ordítani, mint a vadszamár...
- De mi az a vadszamár? Olyan nincs is! Hol van olyan? Milyen az a vadszamár? Vajon hogyan lehet kialakítani egy vadszamarat?
(április 10.)

Zsófi a zsírban sercegő fasírtokra, mosolyogva:
- Pancsiznak!
(április 15.)

A Duplo-vonaton nyomkodják azt a gombot, ami gurgulázó hangot ad, mintha tankolnád a vonatot.
Zsófi: Szól a bubolék!
Andris: Szól az üzemanyagtöltő gomb!
(április 15.)

Vezetek, egy madárka csicsereg a hátsó ülésen:
- Tudsz menni, anya? Óvatoszan menjél. Szépen menjél, anya. Beütöd a fejedet. Fáj. Hú, de szépen mész! Nem ütöd be a fejedet, anya? Szép lasszan menjél. Tudsz menni? Nadon szépen mész, anya! Beütöd a fejedet? Cak szép óvatoszan!
Én meg ne röhögjek :)
(április 21.)

A.: "Hol a fehér pohár? Megkeresem, megkeresem, indulok egy kreatív utazásra!"
Hogy miket nem tanul az oviban ez a gyerek :D
(április 26.)

Kis félreértés oviból hazafelé:
- Zsófika, nagyon nehéz vagy, leteszlek. Jössz a lábadon?
- Jövök a lábadon!
És tényleg, miután letettem, megpróbált ráállni a lábfejemre, hogy úgy lépegessek vele :)
(április 27.)

Dalszöveg-részletek Zsófi szájából:
...sötét van, amikor vége van...
...angyalok ülnek, béka...
...kívánjuk, legyen szép napod...
...bácsi, keljen fel...
(május 8.)

Pár napja rájöttünk, hogy Zsófi nem ismeri az állathangokat. Ha megkérdezed tőle, mit mond ez vagy az az állat, akkor cérnahangon kiabálni kezdi az állat nevét. Azóta ez az esti röhögős program, persze Andris vinnyog a legjobban, de Zsófinak is nagyon tetszik:
- Zsófi, mit mond a kakas?
- Kakaszkakaszkakasz!
- És mit mond a kecske?
- Kekkekekkekekke!
És így tovább, kimeríthetetlen forrása a derültségnek :)
(május 25.)

Zsófi nézegeti a lábamat, majd rábök a kislábujjam körmére, és megkérdezi:
- Ez a incili-pincili mind megette?
(május 30.)

Andris a vacsoránál: "Ha nem adsz nekem több húsgombócot, halál fia vagy."
(június 5.)

A.: ‎"Anya, képzeld, ha a hold a galagonyára fátylat ereszt, akkor a gyümölcs lánnyá válik, és sírni kezd. De ez igaziból van így, vagy csak játékból?"
(június 9.)

- Anya, játsszunk országosat! Mondok egy országot A betűvel, te pedig kitalálod, hogy milyen nyelven beszélnek ott. Afganisztán!
- Szerintem ott afgánul beszélnek.
- Jó. Most te mondjál egy országot B betűvel!
- Bhután.
- Ott dzongkhául beszélnek!
- o_O (és tényleg...)
(június 27.)

"Anya, vegyük meg a Betűk világa című könyvből a Magánhangzók című könyvet, a Mássalhangzók b-től ly-ig című könyvet, a Mássalhangzók m-től zs-ig című könyvet és a Differenciálás című könyvet, anya!"
(július 4.)

Zsófi: Fölvegyelek a te zölembedbe!
(július 6.)

Andris néha el szokta kérni Dezső telefonját, hogy írjon rajta valamit. Általában valami halandzsakódot, de tegnap megírta élete első drámai művét, egy kétszereplős kamaradarabot:
MIT CSINÁLSZ? HÁT MIT CSINÁLOK? HÁT KUTATOK! MIÉRT KUTATSZ? AZÉRT KUTATOK MERT KERESEK VALAMIT! MIÉRT KERESEL VALAMIT? AZÉRT KERESEK VALAMIT MERT EGY 2-EST KERESEK! MIÉRT KERESEL EGY 2-EST? AZÉRT KERESEK EGY 2-EST MERT ELVESZETT A 2-ES! MIÉRT VESZETT EL A 2-ES? AZÉRT VESZETT EL A 2-ES MERT ÖSSZEVISSZA ELVESZÍTETTETTÉTEK A 2-EST! ÉRTED? ÉRTEM! JÓ!
Annyira Andris :)))
(július 9.)

‎- Kérsz még almát, Andris?
- Igen. Ötöt kérek. Ö ö é.
- ?
- Ami az angol nyelvben is létezik betű, azt nem mondtam.
(július 12.)

Andris üzenetet írt Dezsőnek az én Facebook-fiókomból:

(július 23.)

Megyünk a kifőzdébe ebédért, a tévében valami zenecsatorna megy, Andris odapillant, majd megkérdezi:
- A Power Hits, az azt jelenti, hogy bekapcsolt hitek?
(augusztus 14.)

Ismerős az objektum? El tudjátok képzelni, hogy Andris melyik becses testrészét ékesítette fel ezzel fürdés előtt? El tudjátok képzelni a reakciónkat? És amikor látta a szüleire gyakorolt pusztító hatást, még megkérdezte: "Lájk?"
(augusztus 15.)






Mindig megnyugszom, és tudom, hogy jól látom el szülői feladataimat, amikor ilyen párbeszédek zajlanak le a konyhaasztalnál:
Én: Kisfiam, egyed meg a husit is, ne csak a nokedlit, mert attól leszel erős.
Andris: Erős, erős, izmos!
(Aki nem érti: http://www.youtube.com/watch?v=T5r07b85-DM)
(augusztus 15.)

Zsófi az éjszakai broáf után, panaszosan:
- Kicsorogott a nyálam, és baj lett!
(augusztus 31.)

Andris vacsoránál ölelgeti a nagy konyhai papírtörlő gurigát (az a fajta, amit belülről kell elkezdeni kitekerni), ami már kb. felére fogyott, szóval puhára összenyomható. Megkérdeztem tőle:
- Megölelgeted a gurigát? És jólesik neki?
- Igen. Még puszit is adok neki.
- Ó, nekem is nagyon jólesne egy ilyen ölelgetés!
Erre levágja elém a gurigát az asztalra:
- Tessék!
(szeptember 11.)

Tudományos okfejtés Andristól: "A fű zöld, de láttam már olyan képet is, hogy a fű kék. Ha a kék víz alatt van a fű, akkor a fű kék."
(szeptember 17.)

Én: Zsófika, miért sírsz?
Zs.: Azért sírok, mert az a baj!
A.: Az arca a baaaj! Két gyerekünk van, az a legkisebb baj. Dupla a csap, az nem baj. Ha csak egy gyerekünk van, az is baj. Ha nem is lenne gyerekünk, az is baj.
És így tovább :)
(Aki nem érti: http://youtu.be/6UAcYzbilbw)
(szeptember 19.)

Zsófi énekli a "Boldog születésnapot" című dalt, majd elmeséli, hogy Rózának szülinapja volt a bölcsiben.
- És hány éves lett? - kérdezi Andris.
- Hát boldog.
- De hány éves lett?
- Háát... semmikor.
- De HÁNY ÉVES LETT?
- Hááát... tízötven. :)
(szeptember 25.)

Zsófi: "Én vagyok a kotta. Te meg az előzetes kotta vagy. Én vagyok a villogós lámpa. Tudok villogni is, így" - és az ujjaival csippentget. :)
(szeptember 27.)

Zsóf: "Aranyos vagyok, hogy nem ütközöm neki a falnak, hanem kikerülöm, és nem ütöm be a fejemet, jó?"
(szeptember 28.)

Zsófi verset mond:
"Szil, szál, szalmaszál,
minden gyerek szomorú."
(október 4.)

D.: Tudod, mi vagy te? Törpedó!
Zs.: Én NEM VAGYOK törpeló!
(október 7.)

Andris énekel:
- Á, á fáló, á fáló jú díp szí bébi...
Zsófi megszólal:
- Ez egy... klasszikus.
(október 10.)

nyári (és kora őszi) összefoglaló

Remek nyarunk volt, nagyrészt itthon voltunk, de azért eljutottunk pár napra a Balcsihoz (a Szélrózsára), Szarvasra (most először csak négyesben, szuper volt!), és nyár végén ismét Horvátországba, ahogy az elmúlt évben is. Sokkal könnyebb volt, mint tavaly, a gyerekek sokat nőttek, nagyon élvezetes volt velük a nyaralás, csak aludtak volna kicsit tovább reggelenként :) A vizet eszméletlenül élvezték, még Andris is - sőt talán most ő jobban -, aki pedig tavaly a víz szélén is alig volt hajlandó leülni, most úszógumival egyedül fickándozott a vízben. Zsófika az első napokban kérette magát, de aztán rákapott ő is, és nagyon bátran lubickolt úszógumival és/vagy karúszóval. Egy kis városnézés is belefért, Primoštenbe és Šibenikbe mentünk el egy-egy laza séta erejéig. Láttunk sok erdőtüzet (illetve főleg a füstjét), meg repülőgépes tűzoltást. A nyaralásról a képeket megnézhetitek itt, a többi nyári képet pedig itt. Ízelítő gyanánt - és összehasonlításképpen - két kép a šibeniki erődből, az egyik tavalyi, a másik idei:

Andris sapkája ugyanaz :) Egyébként sapka nélkül sehova nem megy, igazi finom úriember.
Zsófika időközben elhagyta a pelenkát, illetve éjszaka még használjuk, de már nem sokáig. Nagyon nagylány már, és ezt rendszeresen hangoztatja is, mindent "egedül" szeretne csinálni (kivéve, amikor nem), és ha véletlenül azt mondjuk rá, hogy ő még kicsi, akkor kikéri magának ("én már edáltalán nem vagyok kicsi, tudod?"). Nagyon nagy dumája van most már neki is, mindennaposak a halálos benyögések mindkét gyerektől (ezeket a Facebookra szoktam írogatni, de tudom, hogy nem mindenki van fent, úgyhogy egyszer majd ide is bemásolom őket). :) Az étvágya sokat javult, és el is kezdett szépen nőni, persze még mindig nagyon törpilla, de így legalább olyan jól lehet még ölelgetni. :)) Nagyon szeret énekelni, sőt nemcsak szeret, de tisztán is énekel, sokszor kitalált szöveggel (pl. "nyuszi ül a fűben, nyuszi ül a csigán, nyuszi ül a cicán" és így tovább).
Andris is nagyon ügyes nagyfiú, rengeteget nőtt (110 centi körül van), de nemcsak magasságra, hanem fejben is, igazi középsős nagyfiú. Nyáron nagyon rákapott a Solo nevű kártyajátékra (az én gyerekkoromban még Uno néven futott), hihetetlen mester lett belőle pár nap alatt, még úgy is csomószor odaken, hogy nyílt lapokkal játszik, mert nem tudja a paklit a kezében tartani. :) Továbbra is nagyon kis tudományos gyerek, minden érdekli, mindenre nyitott, szerencsére az emberek felé is, közlékeny, közvetlen, bőbeszédű kölök. A mozgása sokat fejlődött, most a nyuszikorszakát éli, mindenhova páros lábbal ugrálva közlekedik :)
Az ovi-bölcsi újrakezdés elég simán ment, Zsófika most már ott is alszik, én pedig dolgozni kezdtem 4 órában (ma kaptam meg az első fizumat!), mellette pedig csinálom a szokásos kisebb-nagyobb munkákat. Dezső januárban átment egy másik részleghez a cégen belül, keresve a kihívást meg az érdekesebb munkát, bejött neki a dolog.
Dióhéjban ennyit mindenkiről, igyekszem nem fél év múlva írni legközelebb, de nem merek ígérni semmit.

nyögvenyelős

Azért is akadozik ennyire a blog, mert nagyon sokat betegeskednek a gyerekek, ha kiszámolnám, szerintem az jönne ki, hogy egy hónapból két hetet itthon vannak. Remélem, lassan vége lesz már a télnek (mondjuk még csak most húzott bele), felső légúti nyavalyáink vannak mindig, egyikből a másikba esünk. Különben szeretik az ovit-bölcsit, Andris jár hetente kétszer fejlesztő tornára is, vannak már kis barátai, akikkel inkább beszélgetni szokott, mint játszani, ahogy én levettem, de azért amikor megyek érte, mindig látom, hogy társasjátékozik a többiekkel. Zsófi is nagyon szereti a bölcsit, szívesen megy, a gondozónők nagyon szeretik őt, ezt olyan jó látni :) Őt még ebéd után hazahozom, mert itthon 2-3 órát is alszik. Az étvágya is javult, a bölcsiben mindig jól eszik, de mostanában itthon is, a betegséges időket leszámítva.
Voltunk gasztroenterológusnál (még októberben jelentkeztem be, januári időpontot kaptunk, jó, mi?), aki szerint azért növekszik ilyen lassan, mert tejallergiás - majd kiderül, hogy a leletek ezt alátámasztják-e, mindenesetre átálltunk tejmentes étrendre (ennek megfelelően szójás tápszert kapott, ami szerintem semmivel nem jobb, mint a tej, úgyhogy kezdem próbálgatni a zab- és rizstejet). Legszívesebben mindkét gyereket bevonnám a paleolit étrendbe, amit Dezsővel csinálunk október óta, de annak nagy részét nem hajlandóak megenni. Talán ha már nagyobbak lesznek.
Szóval ennyit az egészségünkről, azt mondják, az első év a közösségben a legnehezebb, és mindjárt vége a télnek, szóval azzal biztatom magam, hogy jövőre sokkal könnyebb lesz. :) De komolyan, ha nem lennék itthon, nem tudom, hogy oldottuk volna meg.

szánkóztunk

Úgy alakult, hogy ezek a gyerekek most szánkóztak életükben először. Ugyan Belgiumban is volt hó nem egyszer, de akkor még nem volt szánkónk; tavaly valahogy kimaradt, alighanem betegek voltunk, amikor volt hó; de az idén végre felavattuk a megörökölt szánkót! Hát épp hogy elférnek rajta ketten, jövőre már vennünk kell egy 100-asat :)
Zsófit végig aggasztotta, hogy "piszkos" lett a cipője, azért vág ilyen kétségbeesett fejet :)

beszélnek

Zsófika már nagyon szépen beszél, ügyesen használja az igeidőket, számot, személyt jól egyeztet - pl. ma reggel ötkor, amikor felébredt, és bementem visszaaltatni, közölte, hogy "Nem alszooom! Fölébredteeeem!", na mondjuk ezt nem hagytam annyiban -, de még mielőtt elkezd tökéletesen beszélni, följegyzem a jellegzetes kis szavait, amiket a maga módján használ.
házóka - hálózsák
jójétvégét - jó éjt, kis félreértésből eredően :)
vakváros kifli - még mindig a lekváros kifli :)
csacsi pagigány, esetleg tacsi tatitány - Csacsi kapitány, az alvós állatkája
lecsacsolni, letyatyolni - lekapcsolni
pittyentő, mérő, harminc - lázmérő
fokmém - fogkrém
moga - fogkefe (ne kérdezzétek, hogyan)
zunyanyozni - zuhanyozni
Ha eszembe jut, majd még írok.
Különben eszméletlenül cserfes kislány, folyton szövegel, na persze Andrist sem kell félteni, ő is lyukat tud beszélni az ember hasába. Néha már szabályosan beszélgetnek is, úgy szeretem hallgatni. :) Néhány szöveg még (a FB-ozóknak ismerős lehet):

Andris bekapott egy egész - ugyan kisméretű, de paleolit, ezért elég tömör - kókuszgolyót. Fél óra csend után megszólal:
- Nemsokára eltűnik a számból a kókuszgolyó. Most már pépesítettem, úgyhogy le tudom nyelni.

- Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld. Tudoood! Luxemburgban meg piros-fehér-kék a föld.

Hazaérünk a bölcsiből, kiszállok az autóból, hátramegyek, hogy kivegyem Zsófit, aki ott ül összeszorított szemmel, teli szájjal vigyorogva, valódi XD-fejjel. Amikor odahajolok, kinyitja a szemét, és diadalittasan közli:
- Elbújtam!

Baráti társaságban voltunk épp, amikor Andris megkérdezte:
- Anya, a lítiumnak mi a vegyjele? És a vasnak? És az alumíniumnak?
Az első meghökkenés, na meg a válasz után megkérdeztem:
- De te honnan ismered a periódusos rendszert?
- Az egyszervolt.hu-n van egy ilyen játék, hogy Megamemória, onnan tudom, hogy vannak ilyen kémiai elemek.

ünnepek

A karácsony jól telt, bár mindannyian végigbetegeskedtük. 24-26-a között Gyöngyösön voltunk, sajnos a családban többen is betegek voltak, úgyhogy nem tudott mindenki eljönni, de azért nagyon jó volt együtt lenni.





26-án Fehérvárra mentünk karácsonyozni, jöttek Anitáék is (Dezső nővére és családja). Unokatesók 11 év különbséggel:

(Andrisnak a kötőhártya-gyulladástól piros a szeme - idén már harmadszor...)
Aztán három napra ott hagytuk a gyerekeket a mamiéknál, mi hazajöttünk, és bár mindenféle izgalmas programot terveztünk eredetileg, nagyjából az lett belőle, hogy itthon feküdtünk, és próbáltunk meggyógyulni - de nagyon pihentető volt, és ez a lényeg. Azért egy vacsora-mozi belefért. :)
Most pedig itthon szilveszterezünk, a vacsorához már be van hűtve a kölyökpezsgő, nem csodálkoznék, ha nem tudnánk ébren maradni éjfélig, tavaly is lefeküdtünk fél tízkor :D
Boldog új évet mindenkinek! Már ha valaki olvassa még szegény elhanyagolt blogomat :)

bealudt

Ja igen, ha valaki nem látta volna a Facebookon: Zsófi egyik nap elaludt a konyhaasztalnál, nem győzte kivárni az ebédet :)