|
BEMUTATKOZÁS
A Kende Katalin névbe születtem bele Pécsen a múlt század 52-ik esztendejében. Éltem, rajzoltam, báboztam és dolgoztam Pécsen-Szegeden-Budapesten, de origóm, mely visszaszívott magába, mindig Sümeg volt - köszönet a lovaknak és itt élő rokonaimnak. "Verseket és egyebeket" 1967 óta írok, mert beleszülettem egy olyan környezetbe, ahol majdnem mindenki írt vagy alkotott, így a kényszer ösztönössé vált. Kiadványokat és könyveket tervezek és szerkesztek. Ebben a szerelmetes kényszerben, keretek nélkül dolgozom a mai napig.

Magamról 2 mondatban: Az emberek bújnak az eső elől, tető, ernyő alá menekülnek és köpenybe burkolóznak. Én kitárom magamat az égnek - és bőrig ázom...

SOSEM KAPTAM
Sosem kaptam játékszert
életet játszani.
Egészséges bőgését sem
hallottam az időszerűségnek.
Pöttyös labdát
gurítottak felém
elszaladtam.
Szétszabdalta szívemet
az ablakcsörrenés.
|