Magyar Nemzeti Múzeum

A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű kincslelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes. A kincslelet amphorájának fülei tömör ezüst párduc-figurák, ezek egyikéhez láncolták az amfora száját lezáró dugót.
(A Seuso-kincs kiállítás)

Az európai textilművészet páratlan értékű kincsét eredetileg miseruhának szánták. A kazulát, a rajta olvasható hexameterben írott felirat szerint, 1031-ben Szent István király és Gizella királyné rendelte meg a székesfehérvári Szent Mária egyház számára. Szinte a teljes felületet beborító mesteri arany hímzés összetett képi program szerint készült, melynek alapja egyes kutatók szerint a Te Deum vagy a Mindenszentek litániája lehetett. Jelentőségét tovább növeli, hogy a 20. századig a magyar királyok koronázó palástjaként használták.
(A koronázási palást kiállítás)

Stilizált, viaszveszejtéses öntéssel készült bronz vízimadár alakok. Testükön plasztikus bordákból és hornyolásokból álló díszek láthatók. Az ismeretlen lelőhelyű darab (bal oldalt) hátán függesztőfülek helyezkednek el, a csicseri darab (jobb oldalt) fején szarvak vannak. A Liptóújváron előkerült madárfigura természettudományos vizsgálatai alapján ezek a tárgyak zsírlámpások lehettek. (Csicser és ismeretlen lelőhely, Kr.e. 1050–800)
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 3. terem)

A Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán 1928-ban bukkantak arra a sírleletre, amely egy aranyszarvasból, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 félgömb alakú arany pitykéből és egy aranycsüngőből állt. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették, az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szarvasfigurához hasonló tárgyak a sztyeppe vidéki szkíta fejedelmi kurgánok leletei között fordulnak elő. Rendeltetése pajzsdísz volt, s viselőik társadalmi helyzetét és hatalmát szimbolizálta. A pompás leletegyüttes a Kr. e. 6. század folyamán kerülhetett a föld alá.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 5. terem)

A Seuso-kincs néven ismert páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusoról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi területén és aki, vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincset a 4. század végén vagy az 5. század legelején.
(A Seuso-kincs kiállítás)

A nagyméretű ónixkövet tartalmazó, római lámpást formázó ruhakapcsoló tűt kizárólag a római birodalom császárai viselhették. A 360-370-es években, késő antik műhelyben készült tárgy feltehetően a gótok királyi családjához köthető, melyet Szilágysomlyón, az 5. század közepén elásott kincsleletben találtak.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 7. terem)

Aranylemezzel bevont ezüst fibulapár gránátkövekkel, Szilágysomlyó, 5. század első fele.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 7. terem)

A hun kori Kárpát-medence egyik legjelentősebb kincsleletéből származó, színarany, késő antik ízlésű ötvös remek a 4. század utolsó harmadában készült, a germán elit női viselet, a vállon fibulapárral összekapcsolt felsőruha divatjának ritka emléke. Domborított oroszlánalakokkal, hegyikristály, gránátkő és üvegberakásokkal díszített, sokat használt, kopott ékszer.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 7. terem)

A galgóci tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák, a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg. Az 1868-ban napvilágra került férfisírban a feljegyzések szerint lócsontokat valamint egy nyakperecet, fülbevalópárt és egy arab ezüstdirhemet is találtak. Az átfúrt érme Naszribn Ahmed szamanida emír (914–943) verete, amelyet Szamarkandban bocsátottak ki 918–919-ben, utolsó tulajdonosa a 10. század első harmadának végén ruhájára vagy lószerszámára felvarrva viselhette. Aranyozott ezüst, 10. század.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 10. terem)

Palmettákkal díszített süvegcsúcs Beregszászról.
Ezüstlemezből készült, alja felé tölcsérszerűen kiszélesedő tárgy, tetején gombbal. Testét palmettás indamotívum hálózza be, közte hármas levélcsokrokkal. A süvegdísz két részből áll: a felső, üreges gombból, illetve a csonkakúp alakú lemezből. A gombot forrasztással rögzítették a lemezhez.
(Kelet és Nyugat határán kiállítás, 10. terem)

A bizánci, görög feliratos, aranyozott ezüst szenteltvíztartót három – részben rekonstruált – oroszlános-griffes láb hordozza, teste hatszögű alapon képzett, szélesebb alsó részét lépcsős, rézsűs tag köti össze a keskenyebb felső résszel. Mozgatható felső fogója két ifjú büsztjénél kapcsolódik az edényhez, s felül, az ifjak mellrészének a szintjén található a rontott görög felirat, melynek jelenlegi olvasata: „Krisztus, a gyógyulások élő forrása”. Az edényt borító palmettás indák körponcolt háttér előtt helyezkednek el, az indák alsó, mandulaalakú terében három palmetta három mitologikus vaddal váltakozik. A palmetták kínai minták alapján a bizánci császári udvarban a 10. század közepén megújított ú. n. virág-levél-ornamentika korai emlékei.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

Az 1861-ben Nyitraivánkán előkerült bizánci rekeszzománcos együttes hét félköríves aranylemeze IX. Monomakhosz Konstantin „római” császárt (uralk. 1042–1055) és hat álló nőalakot ábrázol, míg két medalionon az apostoli testvérpár, Szent András és Péter mellképe jelenik meg. A méretben párosan csökkenő, női alakokat ábrázoló lemezeken a Makedón dinasztia utolsó leszármazottai, Zoé (†1050) és nővére, Theodóra császárnő (†1056), két táncosnő és két erényalak, az Igazság és az Alázat jelenik meg, madaras indadísszel illetve (az erények) cipruspárral körülvéve. A lemezek eredetileg egy sapkára lehettek felerősítve és egyetemes békeprogramjuk szaszanida, iszlám, antik és ószövetségi kontextusban is értelmezhető volt, míg a két apostol, melyek másodlagos felhasználásban kerültek ebbe az együttesbe, Rómára és Konstantinápolyra, tevékenységük színhelyére, és az általuk vezetett latin illetve görög egyházra utalt.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

A Bajnáról előkerült aranyozott ezüst csat a II. András és IV. Béla udvarában különösen kedvelt opus duplex technikával készült a 13. század közepén.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

A liliomos-rozettás korona a Margit-szigeten fekvő domonkos apácakolostor egyik királysírjából – talán V. István sírjából – került elő 1838-ban, s a 13. század második felében készülhetett a francia klasszikus gótika hatására.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

A kentaur és a hátán álló fuvolázó fiúalak (talán Chiron és Achilles) a jeles hildesheimi bronzöntő műhely terméke az 1220-as évekből, és II. András udvarában a német birodalommal kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően kerülhetett Magyarországra.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)

Az aranyozott vörösréz fej ereklyetartó a 15. század elején készült. Fejét egykor korona vagy püspöksüveg fedhette. Mestere délnémet előképek alapján dolgozott, de a mellrész poncolt mintái francia hatásról tanúskodnak.
(Magyarország története I. rész, 2. terem)

A Jankovich Miklós által Bukarestben vásárolt dísznyereg számos csontfaragványán az udvari élet kedvelt témáit látjuk Szent György és a sárkány jelenete körül, de szerepel rajta a Zsigmond király által alapított Sárkány-rend jelvénye, s ez alátámaszthatja a vásárlás legendáját, miszerint eredetileg Vlad Tepes – a rendről nyert közismertebb nevén Dracula – tulajdonában volt.
(Magyarország története I. rész, 3. terem)

A nagyváradi misekanna-pár az 1500-as évek elejéről a késő-gótikus naturalizmust egyesíti a filigrános díszítéssel. A Bethlen-családtól vásárolt, az 1500-as évek első negyedében készült misekanna-pár, mely a családi hagyomány szerint a nagyváradi székesegyházból származott, a nürnbergi késő-gótikus naturális körtedíszt ötvözi az elvontabb, magyar sajátosságnak tekintett filigrános–börtüs felületdíszítéssel. Egyik legkorábbi ismert körtés ötvöstárgy rajza Albrecht Dürer munkája, akinek apja még a Nagyvárad közeli Ajtósról származott, s ezáltal a tárgy a Dürer korában is fennálló nürnbergi-magyar kapcsolatok tanúja lehet az ötvösségen belül.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)

A 15. század végén készült ún. forgácsdíszes, gyöngyös, teljesen anikonikus díszítésű kehely Ernuszt János, I. Ulászló főlovászmestere, majd horvát-szlavón bán (1507–1510) megrendelésére készülhetett, és megjelenik rajta apósa és anyósa, Pálóci Imre lovászmester és Rozgonyi Dorottya címere is. Ernuszt János felesége, Pálóci Anna 1494-ben hunyt el, így a kehely megrendelésére ezt megelőzően kerülhetett sor.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)

Az üvegserleget a talpán szereplő 17. század végi felirat Mátyás királyhoz köti, noha sajátos technikáját (vetro a retortoli) csak 1527-ben szabadalmaztatták Muranóban. A serleg a Batthyány-család örökségeként maradt fenn, s a család tagjai II. Lajos majd a Habsburgok főpohárnokaiként nyertek országos méltóságot, így feltehető, hogy Habsburg használatból származott a pompás darab, s később, a 17. századi Mátyás-kultusz részeként értelmezték újjá.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)

Az itáliai szövőművészet remekeként számon tartott trónkárpit Mátyás magyar király megrendelésére készült Firenzében 1470 körül. A gyümölcskoszorúba foglalt címer a megrendelő személyére utal, míg a részletgazdag, művészi rajz és a felhasznált drága anyagok reprezentációs céljait szolgálták.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)

A pápai és a della Rovere családi címerrel díszített kard díszes hüvelyével együtt II. Gyula pápa ajándéka, melyet az 1510-es tatai országgyűlésen adtak át követei II. Ulászlónak, hogy ezzel is felszólítsák a törökök elleni hadjáratra.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)

Bár a nemesopál kedvelt drágaköve volt a kora újkori ékszereknek, igen kevés fennmaradt emléke ismert. Ez a különleges darab Jankovich Miklós gyűjteményével került a Nemzeti Múzeumba. Jankovichtól származik az a legenda, miszerint a tárgy egykor Jagello Izabella, Szapolyai János feleségének ékszere volt. Ez azonban forrással nem igazolható és a tárgy stílusa is ellene szól. Az azonban feltételezhető, hogy a szép ékszer Erdélyben vagy Lengyelországban készült a 17. század elején.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)

Mátyás és Beatrix udvarának reneszánsz pompája a stílus gyors magyarországi terjedését is magával hozta. Ennek kiemelkedő példája a Báthoriak által készíttetett stallum. A párkányok, frízek, elválasztó és támasztó gyámok, hátfalak, könyöklő és üléskeretek, oldalfalak, ülés alatti választófalak és bélletek reneszánsz ízlésű díszítéssel készültek, faragott és berakásos kivitelben. Egy teljes tábla a megrendelők nevét és rangját valamint a készítés évét mutatja (Báthori György, István és András, 1511), egy másik háttámlán pedig a készítő mester jelzését látjuk: F. Marone. A berakásos háttámlák egy része félig nyitott ajtajú szekrényeket ábrázol, a polcokon könyvekkel, edényekkel.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)

A tekintélyes súlyú arany serleggel egykor Alsó-Ausztria rendjei hódoltak a Győrt a törtöktől visszahívó keresztény csapatok egyik vezérének, Pálffy Miklósnak. A fontos győzelem emlékét hirdeti a fedél török pajzson tipró római harcos pajzsán olvasható felirat: GOT DIE ER 1598 (Istené a dicsőség). A trófea a 17. században kalandos utat járt be, majd 1653-tól a család elidegeníthetetlen öröksége lett Pálffy Pál nádor végrendelete alapján. A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe a család adományaként jutott a 20. században. (Jan Vermeyen (?), Prága (?), 1598 k., arany, beágyazott-, rekesz-, és ronde bosse zománc.)
(Magyarország története I. rész, 6. terem)

A rozetta formájú függő meghatározó díszei a fazettált csiszolású gyémántok. A stilizált leveles, úgynevezett borsóhüvelyes öntött arany keretre finom, bonyolult csapokkal, csavarokkal rögzítették a soros vagy egyenként foglalt drágaköveket. A gyémántokat valószínűleg Atwerpenben csiszolták, a nagyméretű függőnek is a flamand portréfestészet alkotásain fedezhetjük fel legközelebbi párhuzamait. A különleges ékszer Jankovich Miklós gyűjteményével került a Nemzeti Múzeumba. (Antwerpen (?), 1620 körül)
(Magyarország története I. rész, 7. terem)

A különleges ötvösművet I. Rákoczi György erdélyi fejedelem készíttette a kolozsvári reformátusok által birtokba vett egykori puszta klastrom, ahogy ma ismerjük, a Farkas utcai gyülekezet számára. A kelyhet nem csak páratlanul gazdag ikonográfiai programja teszi különlegessé: a fejedelmi reprezentáció egyik ritka emléke is egyben. (Brózer István, Kolozsvár, 1640, arany, beágyazott- és rekeszzománc.)
(Magyarország története I. rész, 7. terem)

A hagyomány szerint Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége viselte ezt a szilvakék selyemruhát. A szoknyából és vállból álló öltözet fémszállal gazdagon hímzett. Az ívek alá rendezett tulipánok, szegfűk és margaréták a magyar területeken fennmaradt 17. századi hímzések gyakori elemei.
(Magyarország története I. rész, 7. terem)

A Szent István Rendet Mária Terézia magyar királynő, a Habsburg Birodalom feje alapította 1764-ben három fokozattal a polgári érdemek megjutalmazására. A királynő számára készült ez a különleges drágakövekkel ékesített rendjelvény. Az aranyból készült kereszt mind a négy szárát egy-egy nagyobb és két-két kisebb smaragd alkotja. A felső keresztszár két kisebb smaragdja hiányzik. A kereszt közepén a rubin mezőben a smaragd hármashalom felett a kettőkeresztet és a királynő monogramját gyémántokból rakták ki. A kettőskereszt talpánál arany korona. A medalion körirata, – a rend jelmondata –: PUBLICUM MERITORUM PRAEMIUM (az érdem nyilvános jutalma). A kereszt gyémántokkal kirakott függesztő közvetítésével csatlakozik a zöld-vörös-zöld színű szalaghoz. A királynő, mint a Rend egyetlen nőtagja, a nők által viselt kitüntetések hagyományos viseleti módján, csokorba kötött szalagon viselte a rendjelvényt. A jelvény a királynő személyes példánya volt, amelyet a képi ábrázolások és a visszaemlékezések szerint rendszeresen viselt.
(Magyarország története II. rész, 10. terem)

A hagyomány szerint Mária Terézia elsőszülött fia, József számára készült a mentéből, dolmányból, nadrágból és süvegből álló magyar szabású öltözet, melyet világoskék, virágokkal mintázott ripszselyemből szabtak. Számos képi ábrázolást is ismerünk, melyek az uralkodónőt és gyermekeit magyar viseletben örökítik meg.
(Magyarország története II. rész, 10. terem)

Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert és a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)

Gróf Széchenyi István, a magyar reformmozgalom elindítója, az 1825-ös országgyűlésen birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Számos lenyűgöző alkotása a modern Magyarország megteremtését célozta. A politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatására kaszinót (klubot) alapított. Műveiben (Hitel, Világ, Stádium) a feudális nyomorúságból a polgári viszonyok közé való fölemelkedés első átfogó programját rajzolta meg. Számtalan reformkezdeményezésének koronájaként egy Pestet és Budát összekötő állandó híd, a Lánchíd felépítését vitte keresztül, hogy a Duna két partján fekvő középkorias városkákból a gazdasági forgalom és a közlekedés fellendülése révén nagyváros, igazi magyar főváros alakuljon, mely Béccsel vetekedve akár az egész Habsburg Birodalom uralkodói centrumát is átcsábíthatja a magyar Duna partjára.
(Magyarország története II. rész, 11. terem)

Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója. ​Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete. Az itt látható nemzeti kokárda, a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)

Görgei Artúr 1845 M lovastiszti szablyája, amelynek a markolatába egy nagyítólencse van beépítve, mellyel a – közismerten rövidlátó – tábornok térképeket olvasott.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)

Fehér piké mellény golyó ütötte lyukakkal, melyet gróf Batthyány Lajos viselt kivégzésekor. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökét az 1848–49. évi szabadságharc leverését követően a teljhatalommal felruházott osztrák katonai parancsnok, Haynau végeztette ki 1849. október 6-án a pesti Újépület udvarán. Batthyány hűséges hitvese, gróf Zichy Antónia a siralomházban tett utolsó látogatásakor egy kis hegyes tőrt csempészett be férjének, mellyel Batthyány a kivégzését megelőző éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg, hogy elkerülje a megalázó akasztást. A nyakán ejtett életveszélyes seb miatt végül golyó által oltották ki életét. A kivégzéskor viselt mellényét özvegye ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

A zsinórozott posztó attilából és egyenes szárú vörös nadrágból álló öltözetet Kossuth Lajos viselte egykor. A Magyar Nemzeti Múzeumba fiának, Kossuth Ferencnek özvegyétől került.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)

1873-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei után Liszt Ferenc úgy határozott, hogy legbecsesebbnek tartott tárgyait magyar hazafihoz méltón a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya az a zongora, aminek Liszt 1846-ban jutott birtokába, s amit attól kezdve már ő maga is ereklyeként kezelt: Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött hangszere.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)

A magyar hagyományokat követő kék selyembársony díszruha 1867-ben készült I. Ferenc József koronázásra. Az udvari előírásoknak megfelelő szoknya hosszú uszályát gazdag fémszálas hímzés borítja, mely búzakalászokat és szőlőleveleket mintáz. Fémszálas hímzéssel készült köténye és a főkötőhöz illesztett fátyla is. A ruhát kisebb átalakítások után IV. Károly koronázásán Szécsenyi Gabriella viselte.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

Deák Ferencnek, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megalkotójának az Angol királynő szállodában berendezett szobája és a politikus személyes tárgyai. A kiegyezés Deák 1865. április 16-án a Pesti Naplóban névtelenül napvilágot látott "húsvéti cikkében" megfogalmazott útmutatásai alapján jött létre. Az 1918 végéig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia első miniszterelnökét, Gróf Andrássy Gyulát 1867. február 20-án nevezte ki az 1867. június 8-án magyar királlyá koronázott Ferenc József.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

A millenniumi történelemszemlélet összefoglalása az a nagy méretű díszpipa, amely Adler Fülöp és fia hires budapesti műhelyében készült. A tajtékból faragott kupak Hungária allegorikus nőalakját formázza, kezében a kettős keresztes, vágásos magyar címert tartja. A hosszú nyakrészen a lovon ülő honfoglaló törzsfők és Árpád fejedelem büszke figurája látszik. A pipatest két oldalán az új hazába érkező magyar nép (ökröket vezető paraszti figura, lovasok) jelenik meg a Feszty-körkép inspirációja nyomán. A talprészen kapott helyet az államalapító Szent István mellképe. Az előoldalon, a díszhelyen Ferenc József király és Erzsébet királyné portréja látható. Fejük felett két gyermekangyal tartja a magyar koronát. A millenniumi ünnepségek retorikai szólamai – miképpen ez a pipa is – Ferenc Józsefet, mint második Árpádot magasztalták, aki fején “Szent István koronájával” az elkövetkezendő újabb ezer év történelmi útján indítja el a magyarságot.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)

A magyarok számára oly kedves Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partjáról induló kirándulóhajóhoz igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista megtámadta. Kisebb riadalom után magyar udvarhölgyével, gróf Sztáray Irmával együtt felszállt a hajóra, ahol a szív tájékát ért szúrás miatt hamarosan rosszul lett és életét már nem tudták megmenteni. A támadás napján viselt fekete selyem ruhaderekat az 1907-ben alapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozták, ahonnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
(Magyarország története II. rész, 15. terem)

Az első világháború kellős közepén, 1916 végén halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia elaggott uralkodója, I. Ferenc József. Utódát, az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt 1916. december 30-án békebeli ceremóniák közepette koronázták meg a budavári Mátyás templomban. Az ország, a jókívánságai mellett, ebben az ezüst ládában adta át ajándékát az új uralkodónak.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)

Faragó Géza: A Tungsram-gyár izzólámpa reklámja, 1912 körül.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)

Bíró Mihálynak a háborúk borzalmai ellen még a balkán-háborúk idején alkotott plakátja, 1912 körül.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)

Bortnyik Sándor: Vörös mozdony, 1918 (olaj, vászon). A közelgő forradalmak dinamikus, expresszionista-kubista jelképe.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)

Horthy kormányzóként is a tengerész egyenruháját hordta legszívesebben. Magával vitte akkor is, amikor a II. világháború végén a Magyarországot megszálló németek letartóztatták. A kiállított egyenruha a portugáliai emigrációjából került haza.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)

A neobarokk világ ellenpontja: modern, fővárosi, értelmiségi lakás olvasósarka.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)

Az 1956-os forradalom során, az október 23-a estéjén ledöntött városligeti Sztálin szobor (Mikus Sándor alkotása) a megdöntött rendszer egyik kiemelt szimbóluma volt, melyet a népharag szétdarabolt. Kiállításunk a "mindenható" kezet mutatja be.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)

Nagy Imrének, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének monogramos asztali öngyújtója, 1950-es évek.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)

A toll Antall Józsefnek, a rendszerváltást követő első demokratikus magyar kormány miniszterelnökének tulajdonából származik. (1991)
A Spanyol Királyság címerével ellátott fadobozban elhelyezett fekete, arany díszítéssel és arany-irídium heggyel ellátott töltőtollat Antall József Felipe Gonzales spanyol miniszterelnöktől kapta ajándékba. A toll kupakján szintén a Spanyol Királyság címere látható.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)