Az Európai Uniós csatlakozás óta két év sem telt el. Ez az idő olyan rövid, hogy a statisztikai idősorokból aligha lehet trendekre következtetni. Nem szokás tudományos értekezésekben szubjektív benyomásoknak teret adni, most mégis ezt teszem. Tizenkét éve élek a vizsgált régióban, volt időm és lehetőségem „résztvevő megfigyelőként” tapasztalatokra és ismeretekre szert tenni. Ezek közül sokat visszaigazolnak a „kemény” mutatókkal operáló kutatások, azonban az általam tapasztaltakat nem mindig látom viszont a szükségszerűen általánosító vizsgálatokban. Néhányat tapasztalataim közül óvatosan közreadok. Lehet őket cáfolni, de akár újabb kutatások kiindulópontjai is lehetnek.
1. Az első tanulság a helyi közösségek mentalitásának jelentősége, amit kulturális antropológiai módszerekkel lehetne megközelíteni. Ékes példája ennek Nyugat-Nógrád három szomszédos községe, Diósjenő, Nógrád és Berkenye.
A Börzsönyalja három faluja közül Nógrád az, amely a legjobb adottságokkal rendelkezik a fejlődéshez. Nemcsak közel esik a Börzsöny legjelentősebb túraútvonalaihoz, de a falu közepén emelkedő domb tetején van a vár, mely iskolai kirándulások kedvelt célpontja, emellett több száz hétvégi házból álló nyaraló negyed épült ki a falu szélén. Ennek ellenére a községben nincs semmiféle szálláshely, és a vár feljáratánál épült étterem hosszú évek óta nem üzemel, kézről kézre adják a tulajdonosok. (A helyzet a tanulmány írása óta változott – mki.) A szlovák nemzetiségi község tehát nem képes kihasználni kitűnő adottságait.
A magyar lakosságú Diósjenő nem rendelkezik a nógrádi várhoz hasonló látványossággal, viszont innen, a Duna-Ipoly Nemzeti Park bejáratától indulnak a legfontosabb túraútvonalak a Börzsönybe. Az erdő szélén hideg vizű strand és kemping található, mely korábban a községi tanácsé volt, aztán privatizálták. Számosan vannak a „víkendesek” is. A községben van pizza-étterem, panzió, és fizető vendégszobák. Összességében azonban meglehetősen lepusztult benyomást kelt.
A harmadik, legkisebb település Berkenye, melyet Nógrád megye „bezzeg-falujának” tartanak. Sváb lakossága a rendszerváltozás után népszavazáson az önállóság mellett döntött, azóta szó szerint is felvirágzott a falu. Hagyományos és bio-hűtőház épült a bogyós gyümölcsök tárolására, gyümölcsöst telepítettek, étterem-panzió létesült, és budapesti beruházók a hely szellemén felbuzdulva villaparkot létesítettek. A település nem csak összközműves, de küllemére nézve is osztrák hegyi falvakra hajaz. És mivel nem rendelkezett különleges természeti vonzerővel, hát csináltak egyet. A völgyben öntöző tavat létesítettek, mely télen-nyáron vonzza a helyieket és a turistákat.
2. Az egyes személyiségek jelentősége.
A sikerek nem feltétlenül ott következnek be, ahol a legnagyobbak a lehetőségek. Ahhoz, hogy egy település kitörjön a körülmények fogságából, jó képességű és erősen motivált vezetőre van szükség. Ahol ilyen ember akad, ott történnek dolgok.
Nőtincsen jóformán teljes csendben létesült a horgász-öntöző tó és a rátelepült turisztikai infrastruktúra, mely a sérült gyermekek fejlesztésére specializálódott, és felszívja a helyi munkanélküliséget.
A hétszáz lakosú Mihálygerge vezetői olyan szakszerű fejlesztési koncepciót dolgoztak ki, amelyet némely város is megirigyelhetne.
Rétságon, melyet Nógrád kistigrisének is neveznek, a szociológus végzettségű fiatal polgármester, és a művelődési ház javakorabeli igazgatója vállvetve védelmezik a művelődési ház és a könyvtár költségvetését némely rövidlátó helyi képviselővel szemben. Ez pedig átvezet a harmadik tanulsághoz:
3. a kultúra és művelődés jelentőségéhez.
Az Ipoly-mente kicsiny térség. Ám ezen a kis területen belül is nagy különbségek tapasztalhatók a gazdasági teljesítmény, és a vállalkozási hajlandóság tekintetében. A makrogazdasági elemzések alapján ezek a különbségek jól megmagyarázhatók, hiszen Rétság a 2-es út mentén fekszik, jó logisztikai adottságokkal, míg Szécsény mind a 2-es úttól, mind a 21-estől távol esik. Azonban más különbség is van a két város között.
Rétság lakossága a fele a szécsényinek. Nincs nappali tagozatos középiskolája – egyelőre. Iskolázottabb rétege az idetelepült igazgatási szervek (munkaügyi központ, okmányiroda, földhivatal, stb.) alkalmazottaiból, az általános iskola tanáraiból, és nyugalmazott katonatisztekből tevődik össze.
Szécsényben két középiskola is működik, és részben megmaradt a rendszerváltozás után megszűnt vállalatok és a téesz értelmisége. A város vezetői azonban az értelmiség mozdíthatatlanságáról panaszkodnak. Szécsény könyvtára félnapos nyitvatartási rendben működik, és a művelődési ház mindössze a mozinak és a diszkónak ad otthont.
A rétsági házban a mozielőadások mellett havonta cserélődnek a kiállítások és tárlatok, irodalmi, színjátszó- és fotókörnek ad otthont, jól felszerelt nyelvi laboratóriuma van, és könyvtára egész napos és szombati nyitvatartással működik. Igaz, hogy Rétság önkormányzatának bevétele az iparűzési adókból nyilvánvalóan magasabb, mint a palóc városé.
Anyagi szempontokkal részben magyarázható, hogy a rétsági könyvtár 1000 lakosra jutókönyvtári egységeinek száma csaknem háromszorosa a szécsényinek. Azonban az már nem költségvetési kérdés, hogy az 1000 lakosra jutó kölcsönzött könyvtári egységek száma Rétságon a szécsényinek hatszorosa. Röviden: a rétságiak többet olvasnak.
4. A hely szelleme és a szakképzés.
Abban minden szerző egyetért, hogy a szakképzés minőségének javítása az infrastruktúra fejlesztése mellett a haladás sarokköve. A szakképzés javításával kapcsolatban elsősorban az iskolák felszereltségének, és a tanárok felkészültségének a javítását vélik a legfontosabbnak, a piacképes szakmakínálat mellett.
Ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a fiatalok sikeresek legyenek. Nagyon fontos és hasznos intézkedés volt, amely lehetővé tette, hogy ma a fiatalok 23 éves korukig ingyenesen vehetnek részt szakképzésben, és családi pótlék is jár utánuk. Így sikerült elérni, hogy a legelesettebb rétegek fiataljai közül sokan járnak a szakképző iskolákba.
A tanárok kötelező továbbképzési rendszerének köszönhetően a tantestületekben jelen vannak a modern képzés és pedagógia gyakorlásához szükséges kompetenciák. Ennek ellenére jelentős a lemorzsolódás, és a bennmaradók jelentős része is csupán parkoló pályának tekinti az iskolát.
A modern pedagógiai kompetenciák az általam ismert iskolákban alig, vagy sehogy sem kapnak teret. Ennek okait egyrészt abban látom, hogy a szűkös költségvetés miatt a tanárok rendkívül magas óraszámban tanítanak, nagyon gyenge felkészültségű és motiváltságú tanulókat, a modern didaktikai eljárásokat alkalmazását az iskolavezetés sem szorgalmazza, hiszen az egész tantestületnek át kellene állnia az új megközelítésre, és erre sem idő, sem energia nincsen.
Emellett a szakképző iskolák kollégiumai nagyon nehéz feltételek mellett működnek. A képességfejlesztésre, kulturálódásra, közösségi életre szánt tereket is ágyakkal zsúfolják tele, hogy minél több tanulót fogadhassanak. Ez dícséretes törekvés, hiszen még a zsúfolt és sivár kollégiumi környezet is többet fejleszt a fiatalokon, mintha otthon maradnának.
Az elemi társas és higiénés normák belsővé válása, a kötött időbeosztáshoz való hozzáedződés kétségtelenül alapvetően fontos kompetenciák a munkaerőpiacra való belépéshez. Ennél többet azonban nem képesek nyújtani ezek a kollégiumok. Az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges motiváció, a szükséges alapvető készségek kialakítására nincs mód, igény és késztetés.
Új aranykor az Ipoly mentén? 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!