Ha mégis van átfogó érvénnyel megfogalmazható jellegzetessége e jelenség viselkedésének, akkor az alighanem abból a történelmi körülményből vezethető le, hogy a liberális parlamenti demokráciák – elsősorban az identitáspolitikai permanencia miatt – olyan humán ígéretek szabta feltételeket állítottak önmagukkal szemben, amelyeket egyre kevésbé képesek biztosítani. Az állampolgárok ma már nem csupán fogyasztói a javaknak, hanem igényeik oly mértékig artikulált sokféleségén keresztül próbálják beváltatni a liberális állam nekik tett ígéreteit, hogy a jogokat ellensúlyozó kötelezettségek már alig képesek éreztetni a nyomatékukat. A megrendelői mentalitással gyakorolt személyes, sőt szinguláris szabadságjogok eddig nem ismert kiterjesztése – úgyszólván mindent elvárhatsz, de szinte semmit nem kell adnod érte – olyan feltételek mellett következett be, ahol már komoly feszültségbe is kerültek nem is elhanyagolható kollektív jogokkal. A végletekig agyonérzékenyített egalitarizmus igényeivel és a vélelmezett egyediségek valorizációs akaratával szemközt eközben lassan elhallgatnak a teljesítmények értékkülönbségeire emlékeztető érvek is, hiszen legtöbbször az a válasz rájuk, hogy ez a munka itt például nem gyöngébb, hanem csak más… Ilyen túlszenzibilizált térben nincs következménye az alkalmatlanságnak sem.

Franz Kafka halálának századik évfordulójára most jelent meg először magyarul a levelezése Milenával – a világirodalom egyik legnevezetesebb szerelmi levélváltása, s egyúttal a kafkai életmű igen fontos része. Az Atlantisz Könyvkiadónak köszönhetően a levelezés alapos jegyzetekkel ellátott kritikai kiadásából némileg új Kafka-kép is alakul az olvasó előtt. A kiadó igazgatójával, Miklós Tamással és a Kafkával régóta foglalkozó Schein Gábor irodalomtörténésszel beszélgetett a megrendítő levelezésről Váradi Júlia.