Halbach array

Szerintem már foglalkoztunk a Halbach-tömbökkel, de most unok utána olvasni a blogon, hogy mennyire is. Inkább hamar összeütünk egy ilyen lineáris tömböt kis kocka-mágnesekből. 

Elsőre azt gondoltuk, egy acéllemezre ugrasztjuk rá, majd pillanatragasztóval összekovácsoljuk, de a vége az lett, hogy ráragadtak az acélra.

Ráadásul sikerült a gyenge felével felfele összerakni őket. De ekkor még nem tudtuk, hogy ez a mintázat a gyenge oldalt jelenti (lásd később).

És oldalról ugyanez, arra engedett következtetni, hogy az acéllemez teljesen elrontja a halbach-tömbünket. 

Végül sikerült papírból sodorni egy tartót (alul). Az ebbe betuszkolt halbach-tömb erős oldala sokkal jobban tapadt az acélhoz, mint a sima mágnessor oldala (felül). A gyenge oldala viszont gyengébben tapadt, mint a sima mágnessor oldala. Tehát tud valamit ez a cucc.

Ez az erősebb oldal mágnes-képe:

Ez pedig a gyenge oldalé:

Oldalról meg így néz ki:

Mit gondolsz oldalról nézve melyik az erős és melyik a gyengébb oldala?

Nyilván a nagy sötét erővonalak jelentik az erős oldalt. Megpróbáltuk telefonnal bemérni a dolgot, de annyira inhomogén az erőtér, hogy semmi használhatót nem sikerült kicsikarni a telefon mágnesszenzorából.

A fényhajlító

A téma távolról rokona az apertúráknak. Nem szaporítjuk a szót, ha már más készített róla összefoglalót: videó1, videó2, videó3.

Attól még mi is szeretjük kipróbálni a dolgokat:

Ugyanez mozgásban animálva:

Forrás

Fontos részlet:

A fent meghivatkozott videókban elhangzik még egy vonatkozása a jelenségnek. Az enyhén defókuszált textúrázott háttért eltolja az ujjunk, vagy magához vonzza, attól függően, hogy a fókusz a háttér előtt, vagy mögött van.

A kivágott rész

 

Hogyan mutassunk programkódot bloggerben?

Anélkül persze, hogy simán bemásolnánk hatszáz sort, amit aztán görgethetsz napestig, ha át akarod ugrani. Tehát ügyes, kicsi, önmagában scrollozható code-boxra gondolunk, pont mint amit itt mutatnak. Persze jól nézne ki a felső sarkában egy copy-to-clipboard ikon is, de nem vagyunk telhetetlenek, ahhoz több helyen bele kellene írni a bloggerbe.

A következő módszer azonban elég egyszerű, csak az aktuális poszt HTML-nézetébe kell beszúrni egy ilyet:

<div style="background-color: #f1f1f1; border: 1px solid rgb(204, 204, 204); font-family: &quot;Courier New&quot;, monospace; max-height: 300px; overflow: auto; padding: 10px; white-space: nowrap;">
    <pre>// Paste your code here
function helloWorld() {
    console.log("Szevasztok!");
}

Aztán paraméterezheted is, színre, formára. Például: max-height: 300px.
Na így. Később szükségünk lesz rá. 

Pontnövekedés

Évekig lehet úgy nyomni az ipart, hogy bizonyos paramétereket nem ural az ember. Aztán egyszercsak valami miatt már megkerülhetetlenné válik a dolog, mert például egyes kliensek ragaszkodnak hozzá.

A modern CTP-k lézerteljesítményét, amivel egy adott rasztert a lemezre ír, egyetlen lépésben is hozzá lehetne igazítani a nyomdagépen keletkezett pontnövekedéshez, azonban ez nagyon rigiddé tenné a rendszert, hogy csak párat említsünk: minden festéknek más a pontnövekedése, több nyomdagépnek eltérő dot-gainje lehet, stb. Ezért két lépésben szokták ezt megvalósítani. A RIP program SGD Adjustmentje arra szolgál, hogy a lemezen ugyanazt mérjük, mint az input-fileban (ez tipikusan  pár százalék korrekció szokott lenni a linearishoz képest). Innentől a lemezek tökéletesek.

 
Viszont a tapasztalat szerint, a középtónus felé haladva, egyre nagyobb eltérés keletkezik a nyomaton a pontnövekedés miatt, ez 40-60 százalékos raszterek esetén akár 20-30 % gain is lehet. Erre szolgál a dot-gain korrekció, ami már nem szín-független, így teljesen más a cián pontnövekedése, mint a fekete növekedése, és a pantonszínek is mind különbözhetnek egymástól a receptúráik sajátosságai miatt.. 

Alább látszik egy 50% cián Dot-TIFF raszter lineáris raszterképe (balra), az SGD-korrekciós (középen), illetve a dot-gain-korrekciós (jobbra). Jól látszik, hogy az SGD kicsit megnövelte a pontokat, hogy kiegyenlítse a lézerteljesítményt (ezt illene rendszeresen visszamérni és javítani, ha esik a lézerteljesítmény az öregedéssel). A középső rasztert levilágítva, a lemezen pontosan 50%-ot tudunk mérni. A jobboldali viszont már a dot-gain korrekciós raszter, jól látható, mennyivel visszaveszi a raszterpont méretét, hogy majd a nyomaton 50%-ot lehessen mérni (illetve az ISO szabványnak megfelelő, elfogadható  intervallumba essen).

Cyan plate 50%

Nyilván a nagyon világos és nagyon sötét raszterek esetében kisebb mértékű a pontnövekedés, ami leginkább egy görbével írható le, aminek a hasa 40-60% környékén a legbelesebb. Akinek nincs fenszi mérőműszerhez hozzáférése, csak a RIP állományokhoz, az ilyenféleképpen tud korrekciós görbét szemléltetni.

Baloldalt a lineáris, középen az SGD korrekciós (a raszterek mediánértéke PS-ben), jobbra meg a DotGain korrekciós raszter látható. És mindez grafikusan ábrázolva: