B.Ú.É.K.

Úgy látom, majd' minden kedves szomszédasszonyom online tölti a Szilveszter-estét, kívánok hát ezúton is mindenkinek, aki erre jár, nagyon boldog, békés új esztendőt, kinek-kinek kedve szerint soha el nem fogyó fonalakat, anyagokat, főzni-sütni valót, jó termést, szép virágokat, családi békét, gyönyörű és okos gyermeket,  avagy mindezeket együtt!

Azért nem állom meg, ha már géphez jutottam, hogy megmutassak még egy karácsonyra készült kesztyűt, szintén Annás után szabadon...

Természetesen Sanyi is mindenkit üdvözöl!

Üdvözlet

Hatalmas üdvözlet mindenkinek, rettentően hiányoztatok!

Jól esett, hogy néhányótoknak én is hiányoztam.

Eltelt a Karácsony.

Bizonyára lesz jövőre is, úgyhogy jobb későn, mint soha alapon megmutatom nektek, hogy mit találtam ki csomagolás gyanánt.

Persze nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt,

de nézzétek csak:

Konzerves (jelen esetben kutyakajás - nagyon jó méret) doboz

+szalvéta

+akrillakk

=

fantasztikus ajándékdobozok.

Mondjuk teteje nincs, de ezen nagyvonalúan átsiklunk.

No, és hogy mik kerültek bele?

Erről majd később, mert a család egy részével csak ma este találkozom, nem kapták még meg, szóval nem szeretném lelőni a poént, ha netán erre járna valaki....

Én viszont kaptam fonalakat is a lányomtól,

már el is készítettem belőle egy Annás-féle kesztyűt,

természetesen neki.

No igen.

Én már annak is örülök, hogy játszhatok vele.

Itt az én kezemen látható, azon frissiben, ahogy elkészült.

Annás leírásához képest annyit változtattam rajta, hogy a hüvelykujj lyuk kialakításánál egyszerűen kihagytam egy mintaegységet, ezáltal a tenyér-rész keskenyebb lett, mint a csukló, nekem valahogy így tűnt jónak.

Egyebekben hűen követtem a leírást, ami abszolút jól érthető és használható, ahogy azt már megszoktuk.:)

És íme a tulajdonos kis kacsóin:

(kb. ez a valóságos szín, vakuval szinte lehetetlen fonalat fényképezni)

Ó, micsoda "véletlen" egybeesés a körömlakkal,

mit szóltok?

Mára ennyi, kívánok mindenkinek olyan boldog új esztendőt,

amilyent csak lehet!

Részemről az lesz a boldogság,

ha találkozunk jövőre veletek ugyanitt!

Meg persze nálatok.



All shawl

Hát ez is megtörtént. Csináltam valamit szépen szabályosan, okosan, minta után.

Minta innen

Azt hiszem, egész helyre kis darab lett, persze lévén mindjárt december, ebből a vékony fonalból jelenleg kissé nonfunkcionális, de majd tavasszal hordom.
Barka Cinege, saját festés.

Egyébként remek minta, haladós, könnyű megjegyezni, nem kell folyton a papírt bújni... megy, mint a karikacsapás. Azt hiszem egyszer még megcsinálom vastagabb fonalból, és nagyobbra. (ahogy a mintában is van, hát persze, hogy én nem úgy csináltam, hát most várhatok tavaszig, úgy kell nekem!)

(az önkioldóval készített képeim mindig életlenek, sosem tudom megfelelő távolságra lerakni...)

Megkésve

köszöntöm legújabb olvasómat, Kerolt. Jelenleg nincs a kertemben felmutatható virág ezért ezt küldöm, remélem jól esik a látványa, nekem nagyon.

Ez is nálunk "termett", még egy szép nyári estén...

Valamint szeretnék eldicsekedni mindazoknak, akik még nem tudnák, hogy ezeket a gyönyörűségeket Esztertől és Zsuzsitól kaptam, mégpedig azon tevékenységem elismeréseképpen, hogy rendszeresen megdícsérem őket, hogy milyen ügyesek. Nos, a jó szó semmibe sem kerül, ossza hát mindenki bátran, jólesik adni és kapni egyaránt!

Őszi tavasz, kirándulás, egyebek...

Szeretettel köszöntöm legújabb olvasómat, Csillát!

Szombaton olyan idő volt, hogy alig hittem el... Muszáj volt megörökítenem, méghozzá dátummal ellátva!

És ehhez mit szóltok, elképesztő, nem?

Aggódtam is, hogy meglesz a böjtje, merthogy vasárnapra kirándulás volt betervezve. Immár negyedik éve, ha november, akkor Tihany, Gardafesztivál. Ahogy azt már írtam tavaly ilyenkor is, ez az utolsó alkalom az évben, amikor ilyesmit tehet az ember, mielőtt végleg beáll a rossz idő.
Az esemény a következőképpen zajlik:
Szántódon lerakjuk az autókat, komppal átmegyünk Tihanyba.

Ilyenkor még eléggé fázunk, de a Balaton csodás.

Először felmászunk a hegyre, a Gejzírmezőre, ahol gyönyörű környezet, erdő, megkövesedett gejzírkúpok, fák, virágok, csipkebogyó, kökény, és minden, mi szem-szájnak ingere vár minket.

Jövünk-megyünk, barangolunk, a turistajelzéseket és térképeket teljességgel figyelmen kívül hagyva, ötletszerűen bejárjuk a hegytetőt, így minden évben tartogat meglepetést az út.

A fiatalabbak azt állítják, hogy mi anyák olyan lassúak vagyunk, hogy mire utolérjük őket, nekik moha nő a fejükre...

Ez persze nem igaz, igenis nagyon fittek vagyunk!

Látjátok például ezt a fát?

És engem a fán? Nahát.

Van persze rántott husis szenyó is, elvégre magyarok vagyunk.

Fentről gyönyörű a kilátás a tihanyi Belső-tóra, háttérben a falu és az apátság...

Na, mikor jól lefáradtunk, akkor ott a parton van egy nagyon helyes kis büfé...

Levendulaszörpöt is lehet inni!

Nekem ízlik.

Játszótér is van hozzá...

Ehhez sosem lehetsz túl öreg...

Ily módon feltöltődve aztán felcaplatunk a faluba, ahol tulajdonképpen a fesztivál zajlik, de ekkor már a végefelé jár, mert jól eltöltöttük az egész napot az erdőben, de ez is volt a cél, a fesztivál csak ürügy.

Ahogy a tavalyi túrára magamnak, most a lánykámnak készítettem egy tökfödőt.

Szereti a ...hm... hát bohókás sapikat, aki bölcsészhallgató, ugye, annak ez munkaköri kötelessége....
Majd ennek alkalomadtán szentelek egy külön bejegyzést. Már a sapinak...
Na, aztán ha a fesztivál is megvolt, akkor visszatúrázunk a kompkikötőbe, és megfáradtan hazatérünk, menet közben megbeszéljük, hogy jövőre ugyanígy, hát még jóhogy!

Otthon aztán, hogy megkoronázzuk a napot, ahogy illik, kis halacska...

Balatoni süllő persze...

Egy kis önreklám....

Ezennel szeretettel értesítek mindenkit, akit ez bármily csekély mértékben is meghat, hogy első saját kezúleg festett első Barka fonalamból készült első sapkám megjelent a Barka galériában!

Naggggyon hepi vagyok!
Ui. már szavaztam minden kedves szomszédasszonyomra, ahogy mindig szoktam. De nem ám illendőségből, hanem mer' én olyanokhoz járok vendégségbe, akik tökjó dolgokat csinálnak!!!!

Kötött sapka

Mint arról már beszámoltam Nektek, életem első fonalfestése nem egészen úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem, de már nagyon szeretem a meglepi-fonalamat. Első darab belőle egy sapka lett. Gabi összeállításából a legelső nagyon megtetszett, egyszerűségében nagyszerű. A színátmenetes fonal pedig nem is kíván mintát. Szóval elkövettem valami hasonlót.

Ez a Barka Mosó Masa fonal is életem elsője, nagyon jó vele dolgozni. Nem nyúlik, nem csúszik, nem látszik rajta a próbálgatás-visszabontás stb...
Ez egy megvásárolható minta, de nem vásároltam meg (ezer bocsánat!!!) mert ránézésre is teljesen világos. Egyszerű forma, érdekessége a nyitott passzé na és persze a fonal!!!

Ha lehajtva hagyjuk a passzét, akkor épp csak kellemesen bohókásan rogyasztható,

                                            
ha pedig felhajtjuk, akkor kicsit elegánsabb....

Persze én nem így fogom hordani, az én fejemmel felejtsük el az eleganciát....

Körbe kötöttem, így nincs varrás, a tetejét pedig nyolc helyen fogyasztottam.

Aztán még elkezdtem egy lábszármelegítőt csavart mintával

A leírása Barkáéknál megtalálható, de én ezt is úgy csinálom, hogy megnézem, majd megyek a saját fejem után, nem nagyon szeretek azzal bíbelődni, hogy figyeljem és számoljam a mintát, úgyis eltévesztem. Így persze csak egyszerű darabokat készítek, de hát én már csak ilyen egyszerű vagyok....

Nos, hogy pedig melyik kép színe felel meg leginkább a valóságnak? Nem is tudom... Talán a második.
Ha az ember lánya magát kénytelen fotózni, akkor az ilyen béna lesz....
Azért kíváncsi vagyok, mit szóltok!

Fonalfestés

Hát ilyen még nem volt! Fonalat festettem! Még szárad, de úgy fel vagyok villanyozva, hogy be kell számoljak Nektek az eddigiekről.
Van az úgy, hogy az ember lát nagyszerű dolgokat más blogokon, elhatározza magában, hogy egyszer ilyet kell csinálni! Meg olyat is! Na azt meg pláne! Aztán nem csinál. Mert más dolga van.
Na de most!
Úgy kezdődött talán, hogy egyszer csak lett nekem a kertben valami ismeretlen növény. Nem tudtam, hogy gaz, vagy virág, hagytam, majd kiderül. Amikor virágozni kezdett, akkor már ki tudtam deríteni, hogy Alkörmös Phytolacca americana L. Phytolaccaceae. Más néven: amerikai karmazsinbogyó, berzseny vérfürt, festőbogyó, festőszőlő. Gondoltam ki kéne próbálni.
A másik meg az, hogy annyi kedves blogszomszédasszonynál láttam már, hogy fonalat festenek, szebbnél szebbeket, irigyeltem is, de nem mertem belefogni. Mondjuk nálunk nem is lehet festhető fonalat kapni...
Harmadik ok pedig, hogy a Barka fonalakat is már olyan régóta csodálom, de valahogy arra sem tudtam rászánni magam, hogy úgy vegyek fonalat, hogy nem látom, tapintom. De azért ezek a dolgok mindig ott motoszkáltak a fejemben.
Majd rájöttem, hogy Barkáéknál festhető fonalat is lehet kapni!
A vadul burjánzó növényem meg gyönyörű bogyókat növesztett!

Kezdtem aggódni, hogyha sokáig halogatom, jön a fagy, és nem fogok én festeni semmit, mert elfagy az én kis karmazsinbogyóm. Szerda reggelre el is dőlt szegény.

Úgyhogy hirtelen felindulásból rendeltem Barka fonalat, péntekre meg is érkezett!

A vékony Cinege, a vastag Mosó Masa.
Most pedig leírom részletesen, hogy mit műveltem, mert én elég nehezen tudtam összevadászni a tudnivalókat, innen is egy kicsit, meg onnan is egy kicsit, annak viszont, aki soha nem próbálta még, nem minden egyértelmű. Persze nem állíthatom, hogy az én módszerem a tuti, de én elégedett vagyok az eredménnyel.
Tehát.
Leszüreteltem a bogyókat.

Kézzel összenyomkodtam, kicsi vízzel felengedtem, hagytam ázni.

Ezalatt a fonalgombócokat feltekertem egy fotel hátára, és néhány helyen megkötöztem, nem túl szorosan, nehogy batikolt legyen a végeredmény.

A motringokat, kettőt a Mosó Masából, egyet a Cinegéből (ez több, csak sokkal vékonyabb, méterben lehet rendelni)

beáztattam a mosdókagylóba.

Amikor kivettem, a víz zavaros volt és olyan gyógyszerszagú, gondolom, valamivel kezelik a fonalat, nem tudom.
Bekevertem egy rozsdamentes fazékba a leszűrt bogyólevet, 1 dl 15%-os ecetet, majd felengedtem vízzel, 3 literig. Feltettem melegedni, majd beletettem a fonalakat. Sajnos, annak ellenére, hogy nem volt száraz a fonal, azonnal látszott, hogy nem lesz egyenletes, de nem estem kétségbe, gyorsan átírtam magamban a tervet színátmenetes fonalra. Egy órát főztem a levest, épp csak gyöngyözve.

Nem volt rossz színe, de kicsit fakónak találtam, mivel olvastam már Boleró italporos festésről is, egy kicsit ezt is belekombináltam. Hogy miért volt itthon Boleró italpor, amikor az emberi fogyasztásra alkalmatlan? Hát pont ezért! Egyszer régen vettem, de nem fogyasztottuk el orálisan, mert nem lehet. Már le is járt, de gondoltam nem lehet ez romlott, elvégre mi van benne, ami megromolhat? Azt hiszem semmi. Átmenetileg kiszedtem a fazékból  cuccot, beleküldtem egy meggyest és egy málnást, szép piros lett. Visszaraktam a fonalat, élénkebb lett a színe, de még mindig nem voltam maradéktalanul elégedett. Újra ki, bele egy narancs, fonal vissza. Na így már tetszett, noha azzal, amit eredetileg gondoltam, köszönőviszonyban sincs.
Ja, ezzel már nem főztem, csak hagytam benne hűlni.

A festéket úgy beszívta, hogy a lé majdnem színtelen maradt a fazékban. Kiöblítettem tiszta vízzel, semmi színt nem eresztett.
Kiakasztottam száradni, és megállapítottam magamban, hogy noha tényleg nem erre gondoltam, végül is
"it is really........absolutely........... NOT BAD!"