64 az 1631 egyfolytában világos órából

  Tromsø (ejtsd: tromsö) fent van magasan északon, Norvégiában az északi sarkkör felett még vagy 350 km-rel.

 A Nap felkel május 18-n és azután már csak július 25-n nyugszik le (ez 1631 órát jelent, persze előtte és utána sincs még teljes fekete sötétség éjszakánként hetekig). Cserébe november 25 és január 16 között a horizont alatt marad.

Gondoltuk, ezt megtapasztaljuk. Nagyon érdekelt az élettani hatása is, Nyilván nem tudunk teljesen akklimatizálódni pár nap alatt, de biztos, hogy érzékelünk valamilyen változást.

Az osloi reptéren szálltunk át. Kissé nehezen átlátható a tájékoztatási rendszerük, elsőként ott járva könnyű eltévedni, de végül az utolsó percben csak felugrottunk a belföldi járatra.

 Tromsø városának központi része egy szigeten van. Lakossága 70 ezer körüli. Ott van a világ legészakibb egyeteme, botanikus kertje, planetáriuma és sörfőzdéje. Sok helyük és rengeteg fájuk van, ez látszik a házakon is. Faburkolat, fa teraszok,  a kerti bútoraik is fából vannak, semmi műanyag, pedig igazán ki vannak téve az időjárásnak.

  Utunk egyik fő célja volt, hogy lássuk az éjféli Napot. Ez nem is annyira egyszerű, három éjszakánk volt rá, de ott nagyon gyakran felhős az ég. Végül azt gondolom szerencsénk volt, mert az utolsó napon sikerült. Van a városnak egy kilátója a környező hegyek egyikén ahová libegővel lehet felmenni. A kilátás?  Hát íme:

... és megvan az éjféli napsütés !

Odafent havat is találtunk, persze jéggé fagyva, de azért izgalmas volt június 23.-n havon állni. A legalacsonyabb hőmérséklet + 4 C fok volt. És néhány növény még itt is képes virágozni.

Napközben a környéket és a múzeumokat jártuk. Láttunk fókaetetést a Polaria múzeumban és közvetlenül mellette egy érdekes kiállítást ahol egy fókavadász hajót lehetett kívül-belül megnézni, nagyon érzékletes hanganyaggal a fókavadász élet nehézségeiről. Volt némi ellentmondás abban, hogy az előbbiben a mai természet- és állatvédelmen volt a fő hangsúly, és hogy a fókáknak elég ingerdús foglalkozásban legyen részük, a bezártság hátrányos hatásait csökkentendő, a másikban pedig azon, hogy régebben a fókákat az emberi túlélés egyik fő biztosítékának kellett tekintsék. Változnak az idők.

Hallottam valamikor, hogy Kubában abból látszik, hogy valaki turista, hogy télen fürdik a tengerben. Tromsøben meg hogy éjfél után mászkál az utcákon. A folyamatos világosság miatt bár a sok gyaloglás testileg kifárasztott, szellemileg teljesen éberek, élénkek voltunk és a hangulatunk is nagyon jó volt.

Visszaúton két napot töltöttünk Oslóban, ez nagyjából elég volt a fő nevezetességek megnézésére.

Nagyon jó a Fram múzeum (sarkkutató hajók), a viking hajó múzeum és érdekes a járható tetejű Operaház.

Az időjárással itt is szerencsénk volt, mert az egyik napon igazi vakító napsütésű skandináv nyárban volt részünk. Kellemes szél fújt és bár meleg volt de nem hőség. A helyiek is rögtön kitódultak a tengerpartra (szombat volt).

Ebbe a bejegyzésbe csak egy rövid ízelítő fért bele. Ha esetleg valaki hasonló utazást tervez és kíváncsi bővebben is a tapasztalatainkra, kérdezzen bátran.

Şosete tricotate, Mănuşi tricotate

Zokni- és kesztyűkötős könyveim már román nyelven is olvashatók.

még nyáron...

Július eleje, Opatija.

Mohács, busójárás

Ebben az évben sort kerítettünk a tél végi dél-magyarországi kirándulásra. Érdekes, változatos, izgalmas napunk volt.

Ott járva természetesen a mohácsi csata emlékhelyét is meg kell látogatni. A park kialakítása, a fa sírjelek, a képek a sírok feltárásáról és a helyi idegenvezető előadása segít átérezni a történelmi tragédiát, ahogy azt maguk az elszenvedők átélhették.

Déltől aztán vidámabb programokba kapcsolódtunk be. A hatnapos sokác télűző népszokás húshagyó keddig tart, farsang vasárnap az egyik kiemelt napja.
Ekkor a busók csónakon kelnek át a Dunán, hogy csatlakozhassanak a mulatozókhoz a városban.
Ott a Duna partján a napsütésben, dudaszóban, a sok ember között annyira érezhető volt a tavasz közelsége.

Sok különböző busócsoport van, szigorú szabályokkal, hierarchiával, gondosan betartott hagyományokkal.

És ami a busót busóvá teszi: faragott, festett rémséges faálarc, kolomp az övön, kifordított báránybunda a fejre, testre (ez teljesen felismerhetetlenné teszi a viselőjét), díszes harisnya és bocskor és a ricsajkeltés nagymestere a kereplő.

Délután az összes busócsoport végigvonul Mohács főutcáján, majd a Széchenyi téren hatalmas máglya meggyújtásával ér véget a nap. ( A máglyát délután 5 órakor gyújtották meg, este 11 körül, amikor hazaértünk, ránéztem a teret mutató webkamerára és a tűz még mindig nem aludt ki.)

a másik oldal

Könyveim szerkesztője Annás, sok remek kézműves kiadványban való közreműködés után most szerzőként jelentkezik. Első horgolós könyve hamarosan megjelenik, karácsonyi ajándéknak is kiváló. Fogadjátok szeretettel.

London again, avagy hogyan nem találkoztunk Benedict Cumberbatch-csel

Nagyon nagyon húzós volt az elmúlt félév. Izgalmak, megmérettetések, változások. Kellett egy kis totál kikapcs.
London döbbenetes hullámvasút. A tempó az utcákon, a metróaluljárókban elkapja az embert és félelmetes sebességgel sodorja előre. Hatalmas tömeg és mégsincs fennakadás, az alapállás az, hogy működjünk együtt és mindenki tegye a maga dolgát.

Rögtön egy erős felütéssel kezdtünk, első programunk II. Erzsébet megtekintése volt. A királynő igazi születésnapja áprilisban van, de a kiszámíthatatlan időjárásra tekintettel hivatalosan június első felében ünneplik meg. (Teljesen véletlenül alakult így, már lefoglaltuk a jegyeket, amikor kiderült, hogy ez az esemény épp az utunk idejére esik.)
A Buckingham palotától induló Mall sugárúton vonul végig a testőrség őfelségével és a királyi családdal a díszszemlére, majd ugyanazon az úton vissza, így a szerencsés turista elmondhatja, hogy röpke pár órás várakozás árán néhány másodpercre saját szemével, élőben látta a  hírességeket.

Másnap Brighton. 1 órás vonatút déli irányban a Csatorna partjára. Ez is olyan, hogy ott kell megtapasztalni. Amíg nem jártunk hideg tengereknél, úgy gondoltam, hogy csak jobb híján van kultusza a tengerparti üdüléseknek ezekben az országokban, hiszen milyen is az a strand ahol csak elvétve süt ki a nap és az ember belefagy a vízbe. De nem, kifejezett hangulata van, nagyon lehet élvezni.

Az elmaradhatatlan nevezetességek helyett itt most inkább pár helyi érdekesség:

 haladnak a korral

 trónörökösok legóból a Hamleys játékáruházban

 utcai dekoráció

 kilátás a Tate Modern éttermének tükrében

 lazítás egy fárasztó banki nap után

látkép a Tower Bridge felső szintjéről

 Martin Freeman azért megvolt, bár csak plakáton

és végül két ismert forgatási helyszín:

 

A reptéri busz a Baker Street környékéről indult, úgyhogy nagyon odaillőek voltak Mycroft Holmes felejthetetlen szavai az utolsó reggelen: "Sorry, but the holiday is over, back to Baker Street. "

nem azért mondom ...

... de ezek az előadások jók szoktak lenni.
Remélem nem túl későn szólok, sajnos pár napig nem tudtam belépni a blogba. Gyertek!

szárit keresünk

Esztiék iskolai előadásához, illusztrációként lenne szükségünk két szárira.
 Beszerzési helyek, egyéb ötletek, minden megoldás érdekel.
Megköszönjük, ha tudtok segíteni.

hétvégi program

Herend - Zirc

Vagyok még, bár a blog szegény kissé háttérbe szorult, de az már milyen dolog, hogy teljesen elhanyagolom, szóval íme az első idei bejegyzés, nem is krea, utazós, ami a kényelmesebb, lustább megoldás, de legalább valami.
Kirándultunk a szokott Alumni csoporttal, szép tavaszi időben, mutatom a képeket:

A herendi Porcelán Manufaktúra. Minden kézzel készül, a bonyolult csipkeminták kialakításától a festésig. Érdekes bemutatót is láthatunk, sőt ki is próbálhatjuk a porcelánmasszával való munkát.
A különleges a fantasztikus mesterségbeli tudás, az ízlésekről meg ugye nem nyitunk vitát. Azért jó volt látni a letisztultabb, modernebb tervezői irány jelenlétét is.

Az utolsó montázs képei Zircen az arborétumban és a ciszterci apátság kertjében készültek.