Számos blogbejegyzés született már a pilismaróti hajótemetőről. Ha rákerestek, rengeteg baromságot, legendát olvashattok, amit félinformációkból tákoltak össze teljesen felületes emberkék. Nos, mivel én magam is csak a látvány, az élmény miatt kerestem fel Olivér barátommal ezt a helyet, nem szaporítom a téves információk garmadáját. Engem csak a képi dokumentáció érdekel, semmi más. Meg a benyomások. Nem olvastam sehol pl. azokról a hihetetlenül kísérteties hangokról, amiket ezek a lassan haldokló roncsok a Duna lágy ringatózásának hatására kiadnak magukból. Mint egy Rejtő regényben a kísértethajók. Mindenképpen alakosabb fotózást érdemel a téma, mostanában intézem is az engedélyt, hogy felmehessünk a hajókra. Az lesz az IGAZI, ez a bevezető. De jó is lenne, ha addigra lenne még néhány nélkülözhetetlen objektívem az amúgy kifogástalan kis Fujifilm gépemhez! Addig, amíg a sors ezt megadja, nézegessétek az ízelítőt.
