3 hónap képekben

Utoljára a nyaralásról számoltam be, és lám, már mikulás napjánál tartunk. Pedig sok szép eseményünk volt az elmúlt hónapokban, így jöjjön egy képes fotóalbum erről.
Augusztusban és szeptemberben is jártunk esküvőn, íme a csini képek:

Bence elkezdte a 2. osztályt, és az első hetek után hamar felvette a tempót. Nagyon büszkék vagyunk rá, mivel ügyesen helytáll: még csak két négyese van, minden más ötös. A tanárok számítanak rá, ha műsoros szereplés van, olvasásból is szépen hangsúlyoz. Minden héten kétszer focira, egyszer úszni is jár Márton Miklóssal, és nagyon élvezi mindkettőt. Focikra röpül, hogy bőrlabda jusson neki a bemelegítésre. Ügyes csapatjátékos, "van szeme", ahogy Miki bá mondta.
A másik nagy szerelem a trombita. Elkezdődtek az órák Kozek Balázzsal, és megtörtént a nagy egymásra találás a hangszer, Bence és Balázs között. Az első órán ott voltam, és sosem szeretném elfelejteni: Balázs először az ajakrezgést mutatta meg, Bence szépen utánozta, de picit határozatlanul. Ezután a fúvóka jött, ez már jobb volt, végül a trombita megszólaltatása. Ekkor felcsillant Bence szeme, és kifújta ugyanazt a hangot rajta, ami a feladat volt. Remek! Jöhet a következő hang! Az is ugyanúgy szólt, mint a tanári hang. Ezután pedig összegezte Balázs: "Bence, nagyon vártalak már, és azt hiszem, nagyon gyorsan fogunk haladni!" :-) Első fellépése a Napos Oldalban volt, ahol a "Süss fel nap!"-ot hallgathatták meg az idős nénik és bácsik.

 Bence kiolvasta első könyvét, ami gyerekkori nagy kedvencem egyébként:

 A tanév színes, színházban járt az osztály, és András-napi műsorral is szerepelt.

Máténk pedig nagycsoportos lett. És noha még marad jövőre is oviban, ez a cím mégis új helyzetet teremt az életében. Sokkal több számára a kötelezettség és feladat, amihez azonban még nem mindig van kedve. Őszintén szólva teljesen megértem őt: tavasszal még azt csinálhatott az oviban, amihez csak kedve volt, most viszont már le KELLene ülni barkácsolni, fejlesztőzni, stb. Itthon következetesen elutasítja, logopédiázni is csak Laurával hajlandó, velem nem.
Az óvoda javaslatára járunk felmérésekre, amik lassú mederben folynak, az első kör azonban nagyon hasznosnak bizonyult, mert egy tündéri gyerekpszichológus találkozott vele párszor. Ennek köszönhetően nekünk is kinyílt kicsit a szemünk, és még világosabb, hogy a rettentően önbizalomhiányos fiacskánkat ahol csak lehet, erősíteni fogjuk mostantól. Sok dicséret - ennyi a titka, igyekszünk ezt most még jobban előtérbe helyezni.
Nagyon büszkék vagyunk Mátéra, hogy hangokban már megtalált párat: "S", "Zs", már csak a beszédbe kell átültetnie, és lényegesen érthetőbb lesz a mondandója, amiből végre akad jó sok! Mesél, mesél, mesél...
A szeptemberi nagy sportágválasztón leginkább a küzdősportok tetszettek neki. Olyan elszántság volt a szemében közben, hogy talán ez lesz az ő iránya. De idén még egyenlőre csak a Zsuzsa néni féle Delacato torna marad heti háromszor, amit úgy csinál már végig, mint a Kisangyal. Nyoma sincs már az év eleji küzdelemnek. A tornán egyébként nagyon érdekes dolog történt: egy ponton túl Máté igazán felszabadult. Onnantól kezdve pedig nevetgél, kuncog, csibészkedik. Zsuzsa szerint ez a forgószékes feladat jótékony velejárója, Máté a lehető legjobban reagált erre a kezelésre. Oldódott, ami az ő esetében kulcskérdés.

 Bár nyári szülinapos, mégis szeptember lett, mire a barátok ideértek hozzánk. Hiába, sűrű a nyár!

 Őszi nagy élmény volt számukra az Elevenpark:

És egy családi boldog hír:
Bence és Máténak immár másodunokatestvére is van ám! Isten hozott kicsi Mira! Nagyon-nagyon örülünk Neked! Gerinek és Jucusnak pedig szívből gratulálunk!

Ciao Italia - Nyaralásunk 2014-ben

Elérkezett, amit már úgy vártunk, sőt... már hetek óta itthon is vagyunk a nyaralásból, így itt az idő, hogy meséljek, mert van miről. :-)

Július 18. napjával szabadságra mentem. Vééééééééééégre! És most először több mint két hétre egyhuzamban! Úgy kellett ez már, mint egy falat kenyér. Indulásunk előtt másfél nappal kihúzták a bölcsességfogam, így a pénteki pakolás keserves kínok között zajlott (de végülis rá egy hétre már jobb volt a fogam környéke, huhhh...)

Július 19-én hajnal fél 5-kor indultunk útnak: most először tengerparthoz a gyerekekkel, Olaszországba, Lignanoba. A szlovén autópályák nagyszerűek voltak, az olasz szakaszon kb. 40 km-t voltunk fent, és fél 1-re már ott is voltunk az autópálya-kihajtón, ahol másfél óra várakozás után végül lefordulhattunk célirányunk felé. 2-kor pedig már meg is kaptuk a mobilház kulcsait. Egy hetes turnusra érkeztünk egy szuperfantasztikusanklassz kempingbe, telepített konténeres házba: kicsi konyha, étkező, két háló, két fürdőszobával.

Szombaton délután már a tengerparton voltunk. Azt az érzést, amikor kiléptünk a végtelen homokos partra, sosem szeretném elfelejteni, ahogy a gyerekek ujjongását sem, amikor lábukat betették a vízbe, és Bencét, ahogy megnyalja az ujjacskáját és megkóstolja a sós vizet. :-) Aznap nagyon meleg volt, így egyből strandoltunk is kipakolás után.

Vasárnap estig szép idő volt, azonban hétfőre elért ide is egy Európa-méretű front, ami felettünk körözött egész héten át. (Ez akkora esőt hozott, hogy beázott a házunk így este átköltöztettek minket egy ugyanilyenbe.) Innenttől kezdve egy nap napsütés egy nap eső váltakozott. De legalább elosztva, így mindig újra tudtunk töltekezni. Sőt, mi borús időben is nagyszerűen éreztük magunkat:

 Amikor ragyogott a nap, egyből a strandra vagy medencéhez vágytunk. Így kirándulni nem is mentünk sehova. Ennél jobb programunk ugyanis nem lehetett volna:

 Kempingen kívüli programjaink is vidámak voltak:

 Az olasz fagyik dupla-tripla kiszerelésűek voltak, sőt a búcsúvacsink is egy remek étteremben volt.

Hamar eltelt az egy hét, amiben mindannyian örömünket leltük: én magam az első perctől magam mögött tudtam hagyni a munkát és egyebeket, Zsoltinak kellett azért pár nap regenerálódás és átkapcsolási idő. A fiúknak is meg kellett szokniuk, hogy együtt vagyunk folyamatosan. Voltak is persze minden nap hisztik ezért-azért, csipp-csupp dolgokért. Máté is kieresztette a hangját, sőt ő max. 2 km-re volt naponta kalibrálva, efelett közölte, hogy már nem bír menni.
Úgy gondoljuk, a legjobb választás volt ez a hely számunkra, és simán visszajönnénk ide még bármennyiszer. Szerettünk volna még 4-5 napot Velencéhez közel kempingezni, de a turnusváltás napján hatalmas vihar közeledett, így meghátrálunk. Szlovéniáig "szaladtunk", ahol azonban még nagyobb volt a viharfelhő, egyedül a Postojnai cseppkőbarlang tűnt remek állomásnak, még ha ott 9 fok is volt a hegy belsejében:

Bár ott szerettünk volna éjszakázni, ahol Zsolti síelt januárban, végül nem találtunk jó szállást, így a magyar határig autóztunk. Egy fogadóban miénk lett az utolsó szoba, és másnap reggel Zalakaroson találtunk egy reeeeeeeeemek apartmant, ahol maradtunk még 3 éjszakára. Karos szuper hely, még nem jártunk itt, így minden újdonság volt számunkra a fürdőben. Máténak megjött a bátorsága, és nagyon-nagyon élvezte a csúszdákat, amikre az olaszoknál még csak messziről pislogott. Ééés: az ország legjobb pontját választottuk időjárás tekintetében, hiszen minden nap kint is tudtunk lenni, mert kisütött a napocska.

Hálásak vagyunk, amiért jól sikerült ez a két hét: kihoztuk belőle a legtöbbet. Jókedvben és egészségben nem volt hiány, és ez a lényeg. 
Feltöltődés: 100%-os, és már előre várjuk a 2015-ös pihenésünket!

Máté 5 éves Nagyfiú!

"Gyere kisfiam!" - mondom Máténak, és kijavít: "Anya, én már NAGYFIÚ vagyok!!!"
És valóban: egyre okosabb, ügyesebb és nagyobb! Elérkezett az 5. szülinapja, elröpült ez a pár év.
Arra eszmélünk Zsoltival, hogy nagyon jó tesók ők ketten, hogy minden így kerek.
Máté egy igazi szeretetgombóc. Bújik, hízeleg, úgy ad puszit az arcunkra, mint senki más. A nózipisze pedig közös játékunk. Nagyon érzelmes gyerkőc, és meglehetősen határozott.
Ebből ered köztudott és tapasztalható makacssága, mondhatnám úgy is: megvan benne Bütyi papi és Zsófi együtt (bocsi, de tényleg :-) Nehéz őt meggyőzni ellentétes véleményünkről, az utasításokat még nehezen teljesíti.
Január óta jártunk vele fejlesztő tornára, mert kiderült, hogy nagyon kötöttek az izmai. Tornatanárát, Kremper Zsuzsát mára elfogadta, megcsinálja a feladatokat. És közben pedig látjuk, hogy ez eredményt is hoz: már két kerekű biciklizik, hétvégén a telekig és vissza túráztunk egy nagyot. Görkorival próbálkozik, miközben apába kapaszkodva elfogadja az instrukciókat, és gyakorol. Felül a játszótéren a hintára, és majd' egy percig hintázik (sosem szerette).
Kompromisszumként már hallom néha: "Naaaaaaaaajóóóóóóóóóó!"
Beszédében még sokat kell ügyesedni. De első lépésként pont a születésnapján ki tudta mondani a tiszta"SSSSSSS"-t! Még csak halkan és más betűkapcsolatok nélkül. De ha már egyszer megvan, meglesz ez amúgy is.

Isten éltessen Drága Máténk! Nagyon szeretünk! 

Itt a nagy nap, ébresztő!
Kelj fel gyorsan, egy-kettő!
Rólad szól ma minden ének,
zeng a dal és zeng a lélek.
Készülődik már a ház.
A tortán mi lesz? Csokimáz.
Táncra kél sok gyertyaláng,
azt kívánjuk hát:

Legyen szép, legyen jó!
Legyen vígan mosolygó!
Legyen minden nap olyan boldog,
mint a születés, születés, születésnapod!

 

Júniusi képtár

Újra pici tudósítás képekben. Van benne Vadaspark, kalandpark, első bizonyítvány és évzáró, szülinapozás.

Nagyon büszkék vagyunk Bencére, hogy ilyen szépen zárta az első osztályt. Dícséretet kapott németből, és az igazgatónő az évzárón ki is hívta (egyedüli elsősként), hogy könyvutalvánnyal jutalmazza a szavaló verseny eredményéért.

És egy "Mátészáj":
Anya: "Mielőtt elmegyünk, el kell lássuk a nyuszikat Máté!"
Máté: "Hova ássuk nyuszikat???"
:-)