AT–T
| AT–T | |
| Fejlesztő ország | |
| Gyártó | Malisev Gépgyár |
A Wikimédia Commons tartalmaz AT–T témájú médiaállományokat. | |
Az AT–T (oroszul: артиллерийский тягач, тяжёлый; magyar átírásban: artyillerijszkij tyagacs, tyazsolij; magyarul: nehéz tüzérségi vontató; gyári jelzése: 401-es gyártmány) szovjet, nagy terepjáró képességű, nem úszóképes nehéz tüzérségi vontató. Teherszállításra és nehéz vontatmányok (pótkocsik, tüzérségi eszközök, rakéták) továbbítására szolgáló jármű. A katonai alkalmazás mellett a Szovjetunió nehezen járható vidékein és a déli sarkvidéken polgári célra is használták. A jármű a T–54 harckocsi alvázán alapul. Sorozatgyártása 1950-től 1979-ig folyt Harkivban, utána az MT–T vontató váltotta fel. Alapjául szolgált több speciális felépítménnyel ellátott járműnek (pl. lokátorállomás, rakétavontató), és létezett kifejezetten a sarkvidéki expedíciókhoz kifejlesztett változata is. A járművet a Magyar Néphadseregben is rendszeresítették.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Előzmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Harkovi Gőzmozdonygyár (későbbi nevén Harkovi Közlekedési Gépgyár, napjainkban Malisev Gépgyár) konstruktőrei már a T–34 fejlesztése idején arra jutottak, hogy a nehéz tüzérségi vontatókat célszerű közepes harckocsik futóművére és hajtásláncára alapozni. Ennek oka az volt, hogy a nehéz vontatók teljesítmény-, tömeg- és terepjárási igényei közel álltak a közepes harckocsikéhoz, a gyártási egységesítés pedig ipari szempontból is előnyös volt.
Az első erre irányú terv az AT–42 volt. Ez a T–34 V–2 dízelmotorját, erőátvitelét és futóművét használta volna. A műszaki tervet 1940 augusztusában hagyták jóvá, és még abban az évben elkészítettek két prototípust. A tesztek során azonban hibákat jelentkeztek a sebességváltó, a lánctalpas járószerkezet és a csörlő működésében. A második világháború, majd a gyárak evakuálása miatt a fejlesztés megszakadt.
A háború alatt a Vörös Hadseregnek nagy szüksége lett volna nehéz lánctalpas vontatókra, főleg a nagy tömegű hadtesttüzérség, a főparancsnoksági tartalék tüzérsége és a nehéz harckocsik mentése számára. A lend-lease program keretében érkező amerikai nehéz vontatók mennyisége nem volt elegendő. Ezért 1943-ban újra elővették a T–34-alapú nehéz vontató gondolatát.
Az AT–T kifejlesztéséhez vezető következő fontos lépés az AT–45 tüzérségi vontató volt, amelyet 1944-ben a termelést újraindító harkivi 75. számú gyárban kezdtek fejleszteni. Ennek eredetileg A–45, majd rövid ideig AT–T, végül AT–45 volt a típusjelzése. Az AT–45-öt szintén a T–34 erőátviteli rendszerére és a futóművére alapozták.
Az AT–45 összességében jó eredményeket mutatott, nehéz tüzérségi eszközöket, T–34 és KV–1 harckocsikat is képes volt vontatni. Ugyanakkor a T–34-ből származó sebességváltó áttételtartománya nem volt ideális a vontatási feladatra, a lánctalp tapadása nedves, mély sáros talajon nem volt elégséges, és a jármű nem rendelkezett csörlővel. Végül összesen csak hét darab AT–45 készült. A típus katonai tesztjei kedvezőek voltak, sőt egy 50 darabos megrendelés is felmerült, de a 75. számú gyárat a T–44 harckocsi gyártására állították át. Így az AT–45 fejlesztése leállt. Időközben a T–34 mint a vontató konstrukciós alapja ekkorra már elavulóban volt.
A T–54 -n alapuló fejlesztés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháború utáni időszakban a nehezebb tüzérségi eszközök, valamint a ballisztikus rakéták megjelenése a korábbiaknál erősebb vontató járműveket igényeltek, így ismét napirendre került egy nehéz tüzérségi vontató kifejlesztése. Az Alekszandr Morozov vezette183. sz. harkivi gépgyár (napjainkban Malisev Gyár) 1946-ban kezdte el a tüzérségi vontató kifejlesztését. A vontatóval szemben megfogalmazott igények 25 tonnás eszközök vontatását irányozták elő legfeljebb 35 km/h-s sebességgel. Emellett a rakfelület teherbírását 5 t-ban határozták meg. További követelmény volt a járművel szemben, hogy a platóján 5 tonnányi terhet tudjon szállítani, valamint együtt mozoghasson a gépesített egységekkel (terepen, vontatmánnyal érje el a 35 km/h-s sebességet. A járműhöz a T–54-es harckocsit vették alapul, melynek az alvázát, futóművét és az erőátviteli berendezéseket felhasználva alakították ki a vontatót. A 401-es gyári jelzésű jármű prototípusa 1947-ben készült el. A jármű tesztelése során a Harkiv–Moszkva útvonalat is teljesítették. Az AT–T sorozatgyártása 1950-ben kezdődött el és 1979-ben fejeződött be a harkivi gyárban. A járművet megalkotó tervezőcsoport 1948-ban Sztálin-díjat kaptak.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A négyszemélyes, kétajtós vezetőfülke a ZiSZ–150 tehergépkocsiból származik, annak módosított, megnövelt méretű változata, melyet egy középső rész és egy további ablak betoldásával alakítottak ki. A vezetőfülke szellőztető berendezéssel és fűtéssel rendelkezik. A működés közben jelentkező erős vibráció és magas zajszint miatt a kezelőszemélyzet belső beszélőberendezéssel felszerelt (fülhallgatóval és gégemikrofonnal ellátott) harckocsizó fejvédőt visel.
Meghajtásáról egy V–401 típusú, V12 hengerelrendezésű dízelmotor gondoskodott, amely a V–2-es harckocsi-dízelmotor leszármazottja. A motor 1600 1/perc fordulatszám mellett 305 kW (415 LE) maximális teljesítményt adott le. A motor indítása alapesetben elektromos indítómotorral történt, de rendelkezésre állt a sűrített levegős indítás is. Hideg időszakban történő könnyebb indítás érdekében előmelegítő rendszerrel szerelték fel.
Az erőátviteli rendszerét egy többtárcsás száraz tengelykapcsoló, valamint egy öt előremeneti fokozattal rendelkező mechanikus sebességváltó alkotja. Az előremeneti fokozatok közül a 3-as, 4-es és 5-ös szinkronizált. A kormányzást kétfokozatú bolygóműves rendszer biztosítja.
Speciális változatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- BAT – Buldózer
- BAT–M – Lánctalpas műszaki jármű földmunkák végzésére (pl. hadiút építése)
- BTM és BTM–3 – Forgó exkavátoros árokásó gép (bisztrohodnaja transejnaja masina, gyorsjárású árkoló gép)
- MDK–2 – Fedezékásó jármű
- P–40 – Mobil rádiólokátor állomás
- Harkovcsanka – Sarki expedíciókhoz készített lánctalpas terepjáró