Rendszergazdátlanok blogja

Hogyan vált az elektronika az oktatás tárgyából annak szinterévé

A múlt század huszas éveiben elterjedt nyilvános rádió- és a harmincas években megkezdődött nyilvános televízióadások az elektronikát az oktatás jelentős, új tárgyává tették.Az e-tanulás szempontjából nevezetes évben születtem. Abban az évben, amikor egy sportesemény – az olimpia – első nyilvános TV közvetítése volt: 1936-ban. Bár akkor még senki sem sejtette ennek jelentőségét. Sőt, az e-tanulás fogalma is csak évtizedekkel később jelent meg.

Amikor első osztályos lettem, éppen hadat üzentünk Amerikának, és második osztályos koromban már annyi légiriadó volt Budapesten, hogy egy héten csak egyszer mehettünk iskolába. Hogy le ne maradjunk, valaki feltalálta az e-tanulást – a rádióban minden nap bemondták a leckét, és amikor bementünk az iskolába, akkor ellenőrizték, hogy mindent elkészítettünk-e. Persze, akkor ezt még rádióiskolának nevezték.

Aztán vége lett a háborúnak, és mindez feledésbe merült, egészen a hatvanas évekig. amikor Magyarországon is megjelentek az audió-vizuális oktatástechnológia előfutárai – Öveges professzor előadásai – az Iskola TV-ben. A negyvenes években jelentkező iskola-rádiók és az ötvenes-hatvanas évek iskola-televíziói már az oktatás eszközévé tették az elektronikát. A hetvenes években a mágneses hangrögzítés, a nyolcvanas években pedig a videórögzítők és a személyi számítógépek megjelenésével ez az új eszköz már az iskolai oktatásban is megjelent.A 70-es években a magnetofon alkalmazása elsősorban a nyelvi laborokban növelte meg jelentősen a nyelvoktatás hatékonyságát. A 80-as években a videotechnika és a személyi számítógépek elterjedése, illetve azok hálózatokba szervezése már az oktatástechnológia forradalmi megváltozását vetítette előre.

A nagy áttörést azonban a kilencvenes években az Internet széleskörű alkalmazása , illetve az új évezred első évtizedében – a szélessávú adatátvitel elterjedésével – a gyors Internet-hozzáférés hozta. A digitális adat-, hang- és képrögzítés, valamint a szélessávú adatátvitel segítségével az Interneten bármilyen tananyagot, bárki számára, bárhol és bármikor hozzáférhetővé lehet tenni reális idő alatt.

Jó példa erre a Mindentudás Egyeteme. ahol egy-egy szakterület tudósainak előadását láthattuk élő egyenes adásban a televízióban, majd bármikor és bárhol újra nézhettük az előadáspkat az Interneten.

A szélessávú Internet-elérés felgyorsította a világhálón való közlekedés egyirányúból kétirányúvá válásának folyamatát is. Egyre jobban terjed az interaktív portálok hálózata – a Web 2 -, ahol a fehasználók nemcsak “olvashatnak”- szöveget, képet, filmet, illetve az oktatási portálok esetében tananyagokat tölthetnek le saját számítógépükre. Maguk is “írhatnak”- megoszthatják ismereteiket, gondolataikat másokkal, illetve, oktatási portálok esetében például, feltölthetik feladatmegoldásaikat, kicserélhetik egymással tapasztalataikat, tanulási módszereiket, és hozzájárulhatnak a tudásmegosztás folyamatához.

Felépült tehát az e-tanulás épülete – az Internet. Épülnek a valóságos és a virtuális e-tantermek – a tanulásszervező LMS (Learning Management System) rendszerekkel felszerelt, és az Interneten keresztül egymással összekapcsolható, iskolai és vállalati intranet hálózatok.

A diákok fogadására készek a legmodernebb e-iskolapadok– az asztali és a hordozható számítógépek.

A tanárok rendelkezésére állnak az e-táblák és a színes e-kréták – a szemléltetés minden elképzelhető és elképzelhetetlen formáját biztosító multimédiás technikai eszközök és prezentációs szoftverek.

Ezzel elérkeztünk oda, ahol az elektronika az oktatás tárgyából, majd eszközéből az oktatás és a tanulás szinterévé vált.

A huszonegyedik század második évtizedében megint egy új fogalommal kell megismerkednünk – a Számítógépfelhő (Cloud Computing) fogalmával.

Az egyre bonyolultabb felhasználói programok futtatása, az egyre nagyobb méretű adatfájlok tárolása és mozgatása, az egyre nagyobb adatfeldolgozási és adattovábbítási sebesség elérése egyre erősebb és drágább hardver- és szoftverkövetelményeket támaszt a felhasnálói oldalon is. Ezt felismerve született meg a számítógépfelhőnek nevezett szolgáltatás. Ennek lényege, hogy az adattárolási és adatmozgatási, valamint a nagy számítástechnikai feladatokat nem a felhasználók saját számítógépe végzi, hanem egy egyszerű internetes böngésző útján ingyenesen, vagy – a saját erőforrások létrehozásánál és üzemeltetésénél lényegesen kisebb – bérleti díjak fejében a “Számítógépfelhőben” működő szolgáltatók biztosítják.

A gondolat, természetesen, nem most született meg. Például, ahhoz, hogy egy adatforrást megtaláljunk az Internet dzsungelében, már régen nem a saját gépünkről kell végigböngészni a világhálót – ezt a feladatot már régen a nagy erőforrásokkal rendelkező keresőszolgáltatókkal (Yahoo, Google stb.) végeztetjük el.

A korszerű, költséghatékony, interaktív tudásátadás sem oldható meg csupán a saját erőforrások felhasználásával – történjék az iskolai oktatás, vállalati továbbképzés, tanfolyam, üzleti tájékoztatás, stb. keretében. Ezen a területen is igénybevehetjük a “számítógépfelhőben” működő szolgáltatásokat.

Ezekből, az interaktív tudásátadás terén alkalmazható szolgáltatásokból mutatunk be néhány – általunk már kipróbált változatot a továbbiakban.