Színe és fonákja...

Délvidéki futó (guruló) látogatásunk másodjára - szerencsére - sikerült, így pillantást vethettem végre Szabadka eső mosta, szép arcára. Néhány ügyetlen kép is készült innen-onnan. Gyönyörűséges szecessziós épületek épségben és elhagyatottan... 
Az idő kevés volt, és fölöttébb fagyos a hangulat, remélem még visszatérek napsütésben IS!:

 Szabadka és szecesszió

Májusi pompa

Szirmok

színek

   csodák...

 

ŐSZ ÉS ARANY

Ősz és arany

Új

huncut szelek

ráznak törékeny ágakat

hol

forró

hol meg bágyatag a nap

eltévedt pillangó kertünkbe repül

vasvirág

csúcsán

méhecske hosszasan megül

de

lent

koppan

roppan

gyűlik az avar

sün vackolódik

északi szélroham százféle levelet kavar

arany

a

festék

néha
meg

acél

pengével

csap le a könnyűvérű szél

kicsit bolond

kicsit kótyagos

nem érti hogy miért aranyos

miért ragyogó most a táj

téblábol

korai ősz van vagy visszatérni készülne a nyár

csúcsok dőlnek

felfut a higany

boldogan fürdőzünk csalóka fényekben mindannyian

vállamra ha egy-egy levél lehull

csókod nyomát érzem

s

hogy

évtizedek múltak el nyomtalanul.

Készítette P. L.S.

Készítette P. L.S.

Nyár végi pillanat...

Nyár végi pillanat

Török kontyok

bársony bordók

sárgák

pirosak

méhek bújócskáznak

tárult szirmokon tükröződik a nap

bimbók

szerényen bókolva virulásra vágynak

ügyet sem vetve hogy vége már a nyárnak

érett gubó száradt kóróját becsapja

türelmesen vigyáz a megérett magra

pillanat

alatt

pillangók

röppennek

rozsdaszín szárnyak

magasba kapnak aztán keringve partoldalra szállnak

csalják tekintetem

magasba

messze

még

egy-egy

visszarebben

hintázni vágyik virágkelyhekben

csendben

távolodó hajó húz hosszú fémes csíkokat

kormorán bukik alá

víz fröccsen

nem fogott halat

darázs

döng

dong

keres

virágportól bódult

részeges

pillanat

perc

óra

szorgalmas

pók

sző hálót tüskés rózsabokorra

ősz illata terjeng

finoman

lágyan

csiga búvik

szirmait vesztő

álmodó virágban

gyönyörködöm ezernyi nyár végi apró létcsodában...

 Török konty - legényrózsa - zinnia...

KÉPES

KÉPESLAP


Illatot

nem

adhatok

víz fodrozódás hangjait is magamban viszem

kanargós utak

felvillanó

szépségeit

szívemben cipelem

tó csillanás

szirmok

keresztek

dombok közé szorított smaragdszín selymek

bokrok

virágok

madarak

út mentén futó kicsi patak
fűzes szemérmes ága

mind

mind

szerelem

teremtő áldása

fészkekből áramló lárma

békesség

remény

száraz levelek közt búvó parányi lény

szemem sarkába lopódzó fények

bármerre nézek gyönyörtől feszülő rügyek

felszabadít a harsány

éltető

üzenet!

/Csavargás tavasz idején./