A
szív
szalad
álmokat
keresni vagy festeni akár
utcákon
tereken
kutat
kibámul
zötyögő villamoson
fénydáridó a Dunán
kormos
hétköznap
alkonyán
lámpafüzér
valójában
hozzám tolakszik a lét
koszos ülések között
koldus tántorog
alig tudja felemelni a hatalmas csomagot
mindene benne lehet
magával cipel csigaház életet
csilingel
a
csend
tömött ülések
sápadt
fáradt
arcok
valaki felnevet
ismerősök
nyomulnak szűkössé zsúfolódott
helyen
magam vagyok
közömbösen
folyik rám
foltozott
nyomor
és
gazdag illat
nincs ellenvetés
távolodunk
mállik szét a selymes pillanat
zsebemben szorongatott
barna
kerek
gesztenyém
meleget ad.
