Performance – structured improvisation
duration: 50 min
Fullscreen
VILLŐ TURCSÁNY: PARCEL III.
performers: Villő Turcsány – Enikő Buday
soundscape: András Nagy HSC
soundscapes contains partial text elements Samuel Beckett: Endgame - The Unnamable
sound recordings: Kinga Kaszonyi / Gábor Váradi / Zsolt Sőrés / Junya Ishii
sound montage assistance: András Simongati-Farquhar
related performative works:
SHU experimental collaborative workshop
Founded by Enikő Buday / Csaba Lódi / Villő Turcsány
events:
- Kunsthalle Budapest, researcher's Day 50 min performance
curated by Katalin Keserü / management Ildikó Bán
- MODEM, Debrecen, GÉM-KAPOCS Game/Clips II, exhibition and performance curated by Katalin T Nagy
Framed in The multidisciplinary Doctoral School of Moholy-Nagy University of Art and Design
DLA in Multimedia Art; practice-led doctoral degree studies 2016-2020.
supervisors Jozef Tillmann, Miklos Erhardt
__________________________________________________________________________
TURCSÁNY VILLŐ : CSOMAG III.
Performansz - strukturált improvizáció
koncepció: Turcsány Villő
Időtartam: 50 perc
performerek: Turcsány Villő – Buday Enikő
A hanganyag Samuel Beckett: A játszma vége és A megnevezhetetlen című munkáiból tartalmaz részleteket.
hang-soundscape: Nagy András HSC
audio technikai munkatárs: Simongáti-Farquhar András
hangfelvételek - szereplők: Kaszonyi Kinga / Váradi Gábor / Sőrés Zsolt / Ishii Junya
asszisztencia: Hardi Ágnes
A performansz előzménye - Samuel Beckett: A Játszma Vége, A megnevezhetetlen és Utolsó Tekercs c. munkáinak korábbi feldolgozása:
SHU workshop műhelymunka és kísérleti színházi előadások
Buday Enikő / Lódi Csaba / Turcsány Villő
"... ha nem érezném úgy-ahogy a talpamat és a tenyeremet, amelytől még nem sikerült megszabadulnom, tojás alakúnak képzelném magam, bár nem olyan anyagból vagyok, mint a tojás, de azért hasonlíthat rá az alakom, két lyukkal, akárhol, csak ki ne durranjak. (...) Minden elhullott, ami kiáll, elveszett a hajam, kiesett a szemem, nyomtalanul, olyan mélyre hullt, olyan messze, hogy nem hallottam semmit, talán még mindig hullik lassan a hajam, akár a koromszemcse, a fülem lehullását észre sem vettem. Feleslegesek mind, a lélek egy-egy darabja."
Samuel Beckett: A megnevezhetetlen, 420.o.
Micsoda nagy utazó voltam valaha, hát igen, az utóbbi időban már csak térden csúsztam, igaz, aztán kúsztam, gurultam, végül nem maradt más belőlem, csak a törzsem (szánalmas állapotban), rajta meg a fejem (…)
Samuel Beckett: A megnevezhetetlen, 453.o.
_____________________________________________________________________
foto: Csordás