Ugrás a tartalomhoz

Raye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raye
2025-ben
2025-ben
SzületettRachel Agatha Keen
1997. október 24. (28 éves)
London, Anglia
Állampolgárságabrit
SzüleiPaul Keen
Foglalkozása
  • Énekes-dalszerző
  • lemezproducer
Iskolái
  • BRIT School for Performing Arts and Technology
  • Woodcote High School
KitüntetéseiBBC 100 Women (2024)[1]
Zenei pályafutása
Műfajok
Aktív évek2014–jelen
Kiadók
HangszerVokál
HangMezzoszoprán
Díjak-
IPI-névazonosító
  • 00763919993
  • 00763920033
Image
A Wikimédia Commons tartalmaz Raye témájú médiaállományokat.

Rachel Agatha Keen (London, 1997. október 24. – ), művésznevén Raye (kiejtése: /reɪ/ RAY) angol énekes-dalszerző és lemezproducer. Dalszövegeiben gyakran saját küzdelmeire és kortárs társadalmi témákra reflektál, zenei stílusát pedig műfajok ötvözése jellemzi, amelyre a dzsessz hatása mellett a pop, a dance, az R&B és a soul elemei egyaránt hatással vannak.

Pályafutása a Polydor Records-hoz való szerződéskötést követően indult be, amikor közreműködött Jonas Blue By Your Side (2016) című dalában, amely első alkalommal juttatta fel őt a brit kislemezlistára. Raye ezt követően több középlemezt (EP) is kiadott, valamint az Euphoric Sad Songs (2020) című minialbumot, amelyen szerepel a brit Top 10-be került Secrets című kislemez is. A média figyelmét azzal keltette fel, hogy elhagyta a Polydor kiadót, amely állítólag nem volt hajlandó kiadni debütáló stúdióalbumát.

Raye független előadóként adta ki első stúdióalbumát, a My 21st Century Blues (2023) című lemezt, amely jelentős kritikai elismerésben részesült. Harmadik kislemeze, az Escapism nagy népszerűségre tett szert a közösségi médiában, és ez lett az első dala, amely az Egyesült Királyság kislemezlistájának élére került, valamint felkerült az amerikai Billboard Hot 100 listára is. Második stúdióalbuma, a This Music May Contain Hope (2026) kritikai sikert aratott és listavezető volt a brit albumlistán. Az album első kislemeze, a Where Is My Husband! az Egyesült Királyságban második listavezető dala lett, és több más országban is az első ötbe került.

Saját diszkográfiáján túl Raye számos előadó számára is írt dalokat, többek között Beyoncé és Charli XCX részére. A Brit Awards történetében az első nőként nyerte el Az év dalszerzője díjat. Pályafutása során hét Brit-díjat, négy Global-díjat, két Ivor Novello-díjat és két MTV Europe Music Awards-díjat nyert, emellett jelölték Mercury-díjra és három Grammy-díjra is.

Családi háttere és tanulmányai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raye 1997. október 24-én született Rachel Agatha Keen néven a londoni Tootingban;[2] édesanyja ghánai-svájci származású, mentálhigiénés szakember, édesapja pedig yorkshire-i angol.[3] Három húga van: a dalszerző Abby-Lynn, a zenész Lauren és Katelyn.[2][4] Gyerekként Raye gyakran járt templomba, ahol édesanyja a kórusban énekelt, édesapja pedig a zenei vezető volt.[5] Raye és családja később Croydonba költözött; ott nőtt fel és a Woodcote High Schoolban tanult.[2]

Zenei közegben felnőve Raye már nyolcéves korában érdeklődést mutatott a dalszerzői pálya iránt.[6] Első dalát általános iskolai tanulmányai során, hatodik osztályban írta egy koncertre, amelyet a Southwarki katedrálisban adott elő, miután édesapja megtanította zongorázni.[3] Tizennégy éves korában felvételt nyert a BRIT Schoolba, ahol két évig tanult, majd „bezártságérzet” miatt otthagyta az iskolát.[2][6] Tizenéves éveinek nagy részét azzal töltötte, hogy hétvégi stúdiómunkák során elsajátítsa a professzionális dalszerzés alapjait és gyakorlatát.[3][7]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014–2018: A karrier kezdete és az áttörés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014 novemberében, 17 évesen Raye saját kezdeményezésére feltöltötte debütáló középlemezét (EP) Welcome to the Winter címmel a SoundCloud zenei streaming szolgáltatásra.[3][8][9] A hét dalt tartalmazó anyag minden számát maga írta, rögzítette és társproducerként is közreműködött bennük.[8][9] Olly Alexander, az angol Years & Years együttes akkori frontembere a Hype Machine zenei oldalon fedezte fel az EP Hotbox című dalát, majd továbbította azt kiadójának, a Polydor Records-nak,[10][11] amely ezt követően szerződést kötött Raye-jel.[7] 2015-ben megjelentette az Alien című kislemezt Avelino közreműködésével, valamint feldolgozta a Years & Years Shine című dalát; később a zenekar előzenekaraként lépett fel a londoni Shepherd’s Bush Empire színpadán.[12]

Következő EP-je, a Second 2016 augusztusában jelent meg a Polydor gondozásában.[13] Az I, U, Us című kislemez társszerzői között szerepelt Noonie Bao és Charli XCX; utóbbi a dal videóklipjének rendezője is volt.[14] Ugyanebben az évben Raye közreműködött Jonas Blue By Your Side és Jax Jones You Don’t Know Me című dalaiban, amelyek a brit kislemezlistán a 15., illetve a harmadik helyet érték el;[15][16] előbbi jelentette számára az első listás szereplést.[17] Néhány hónappal később Jess Glynne turnéján lépett fel felvezető előadóként.[18][19]

2017 februárjában Raye a londoni XOYO klubban adott koncertet, amely kedvező kritikai fogadtatásban részesült.[20][21] Közreműködött Charli XCX After the Afterparty című dalában, valamint szerepelt annak VIP remixváltozatában Rita Ora és Stefflon Don mellett.[6][22] Ugyanebben a hónapban feltűnt Stormzy Big For Your Boots című dalának videóklipjében,[23] továbbá közreműködött a Dreamer című számban, amely Charli XCX Number 1 Angel (2017) című projektjén jelent meg.[24] 2017-ben kiadta a The Line és a Decline című kislemezeket is; utóbbi Mr Eazi közreműködésével készült.[7][25] Raye harmadik EP-je, a Side Tape 2018-ban jelent meg,[26] a Mabel és Stefflon Don közreműködésével készült Cigarette című kislemez kiadását követően.[27] Ezzel párhuzamosan dalszerzőként is tevékenykedett, többek között a Little Mix és John Legend dalain.[26] Júniusban fellépett a londoni Summertime Ball rendezvényen, amelyet a Capital szervezett.[28] 2018 későbbi részében egy önálló kislemezt is megjelentetett, amelyet barátainak ajánlott, valamint turnékon kísérte Rita Ora és Halsey fellépéseit.[29][30][31] Az év végén elindította első önálló koncertkörútját.[32]

2019–2021: Euphoric Sad Songs és a Polydortól való távozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2019-ben Raye közreműködött Odunsi the Engine Tipsy című, valamint David Guetta Stay (Don’t Go Away) című dalában, amelyek rendre márciusban és májusban jelentek meg.[33][34] Utóbbi Raye első listavezető dala lett az amerikai Billboard Dance/Mix Show Airplay listáján.[35] Ugyanebben az évben Khalid Free Spirit World Tour című turnéján lépett fel előadóként.[36] Raye társszerzője volt Beyoncé Bigger című dalának, amely a The Lion King: The Gift (2019) című filmzenei albumon jelent meg; a BBC News ezt „feltehetően addigi legjelentősebb dalszerzői munkájaként” értékelte.[37] 2019 augusztusa és novembere között megjelentette a Love Me Again című szólókislemezt, valamint a Make It to Heaven című közös dalt Guettával és Morten közreműködésével.[38]

2020 elején Raye kiadta a Tequila című dalt Jax Jones és Martin Solveig közreműködésével, valamint a Secrets című számot DJ Regarddal.[39] A Secrets az Egyesült Királyságban a hatodik helyig jutott, és platinalemez minősítést kapott a Brit Hanglemezgyártók Szövetségétől (BPI).[15][40] 2020 júliusában megjelentette a Natalie Don’t című kislemezt,[39] amely megelőzte az Euphoric Sad Songs című projekt novemberi kiadását. Az anyag korábban megjelent dalok mellett tartalmazta a Love of Your Life és a Regardless című számokat, utóbbit a Rudimental közreműködésével.[41][42] A projekt tematikája a gyász különböző szakaszai köré épült.[42] Rachel Aroesti, a The Guardian kritikusa vegyes értékelést adott, megjegyezve, hogy bár az anyag megfelel címének, hiányzik belőle az egyediség.[43]

2021 februárjában Raye ismét együttműködött David Guettával és Joel Corry-val a Bed című kislemezben,[44] amely a brit kislemezlistán a harmadik helyet érte el – ez akkoriban legmagasabb helyezése volt önálló előadóként –, valamint vezette az amerikai Dance/Mix Show Airplay listát.[15][45] Emellett társszerzője és társproducere volt Mabel Let Them Know című dalának.[46] Júniusban kiadta a Call On Me című számot, amelyet testvérének írt, és eredetileg debütáló stúdióalbuma felvezető kislemezének szánt.[47] Ugyanebben a hónapban nyilvánosságra hozta, hogy a Polydor Records több éven keresztül visszatartotta első albumának megjelenését;[48][49][50] kijelentése széles körű támogatást váltott ki más előadók részéről.[51] Ezt követően Raye átmeneti szünetet tartott pályafutásában,[52] majd bejelentette, hogy elhagyta a kiadót, és független előadóként folytatja munkáját.[53] Az évet az Euphoric Sad Show elnevezésű brit és ír koncertkörútjával zárta.[54]

2022–2024: My 21st Century Blues és a nemzetközi siker

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Raye performing in 2023
Raye 2023-ban

2022 közepén Raye szerződést kötött a Human Re Sources forgalmazó céggel,[55] és így megszerezte a felvételeihez fűződő jogokat.[56] Június 30-án megjelentette első független kislemezét a Polydor Records-tól való távozását követően, Hard Out Here címmel, amelyhez egy, egy előadó pályájának kezdeti szakaszait bemutató videóklip is készült.[57][58] 2022 augusztusában kiadta a Black Mascara című dalt,[59] majd októberben egy dupla kislemezt: az Escapism című számot 070 Shake közreműködésével, valamint a The Thrill is Gone-t.[60] Ezek a dalok mind szerepeltek Raye debütáló stúdióalbumán, a My 21st Century Blues (2023) című lemezen, amely februárban jelent meg,[61] a brit albumlistán a második helyig jutott,[15] és jelentős kritikai elismerést kapott.[62][63][64]

Raye ezt követően The Story So Far címmel miniturnéra indult, amely első európai és észak-amerikai önálló nagykoncertjeit jelentette.[65] Ezt követte a My 21st Century Blues Tour, amely 2023 februárjától 2024 februárjáig tartott.[66][67] Az Escapism népszerűsége robbanásszerűen megnőtt a közösségi médiában, és három hónappal az eredeti megjelenés után Raye első brit listavezető dala lett,[68][69] egyben először juttatta fel őt az amerikai Billboard Hot 100 listára is.[70] 2023 végére a My 21st Century Blues több mint 60 000 példányban kelt el az Egyesült Királyságban.[3] A Billboard kritikusa, Kyle Denis szerint „az előadó nemcsak egy sikeres albumkorszakot ért el, hanem elkötelezett rajongótábort is kiépített, és megszilárdította karrierjét”.[71]

2023 folyamán Raye több nagyszabású turnén is fellépett előadóként: Lewis Capaldi Broken by Desire to Be Heavenly Sent Tour című turnéján az Egyesült Királyságban,[72] Kali Uchis Red Moon in Venus Tour körútján Észak-Amerikában,[68][73] valamint SZA SOS Tour turnéján Európában.[74] Emellett fellépett a Jimmy Kimmel Live! és a The Late Show with Stephen Colbert műsorokban,[75] valamint a 2023-as Glastonbury Fesztiválon.[76] A Prada (2023) című dal, amely Cassö és D-Block Europe közreműködésével készült, a brit kislemezlistán a második helyet érte el, és 31 héten át vezette a UK Dance Singles Chartot,[77] később háromszoros platinalemez minősítést kapott a BPI-tól.[78] 2023 októberében Raye kiadta első koncertalbumát, a My 21st Century Symphony (Live at the Royal Albert Hall) című felvételt, amelyet a Royal Albert Hallban rögzítettek a Heritage Orchestra és a Flames Collective közreműködésével.[79]

Raye a 2024-es Brit Awards díjátadón több dalából álló egyveleget adott elő.[80] Társszerzőként közreműködött Beyoncé Cowboy Carter (2024) című, country hatású albumán szereplő Riiverdance című dalban.[81] 2024. április 6-án zenei vendégként lépett fel a Saturday Night Live adásában;[82] ahol az Escapism és a Worth It című dalokat adta elő, valamint bemutatott egy addig kiadatlan számot Let There Be Light címmel,[83] amely később Genesis címen, háromrészes kislemezként jelent meg június 7-én.[84] Május 25-én első alkalommal volt fesztivál főfellépő a BBC Radio 1’s Big Weekend lutoni rendezvényén.[85] 2024 augusztusában Taylor Swift The Eras Tour turnéján lépett fel előzenekarként a londoni Wembley Stadionban.[86] Közreműködött továbbá Central Cee Moi című dalában, amelyben mindketten angolul és franciául énekelnek és rappelnek.[87] 2024. szeptember 13-án meglepetésszerűen kiadta második koncertalbumát, a Live at Montreux Jazz Festival című lemezt, amely hét, a Montreux-i Jazz Fesztiválon rögzített dalt tartalmaz, köztük James Brown It’s a Man’s Man’s Man’s World (1966) című dalának feldolgozását.[88] Néhány hónappal később Raye arról számolt be, hogy ellopták az autóját, amelyben második stúdióalbumához készült kész dalszövegek is voltak.[89]

2025–jelen: This Music May Contain Hope

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raye az Oscar Winning Tears című dalt adta elő a 67. Grammy-gálán 2025 februárjában, A legjobb új előadó kategória jelöltjeinek közös egyvelegében.[90] Ugyanebben a hónapban közreműködött Lisa Born Again című kislemezén Doja Cat oldalán.[91] A 97. Oscar-gála során Adele Skyfall (2012) című dalát adta elő a James Bond franchise tiszteletére összeállított egyveleg részeként.[92] Mark Ronsonnal közösen dolgozott a Suzanne című dalon, amely 2025 júniusában debütált az Audemars Piguet óramárka által szervezett zenei program keretében.[93] Társszerzőként négy dalon dolgozott Halle Bailey Love?... or Something Like It (2025) című albumán,[94] valamint társszerzőként és társproducerként közreműködött Jade Thirlwall That’s Showbiz Baby (2025) című lemezének több dalában.[95]

2025 júniusában Raye két addig kiadatlan dalt mutatott be a 2025-ös Glastonbury Fesztivál-fellépésén, köztük a Where Is My Husband! című számot.[96][97] A dal 2025. szeptember 19-én jelent meg,[98][99] és Raye második brit listavezető dala lett,[100] valamint több országban – köztük Ausztráliában,[101] Ausztriában,[102] Németországban[103] és Írországban[104] – is a Top 5-be került. Később, 2026. február 27-én megjelentette a Nightingale Lane című kislemezt,[105] majd 2026. március 20-án a zeneszerző Hans Zimmer közreműködésével készült Click Clack Symphony című dalt;[106] mindkét kislemez bekerült az Egyesült Királyság Top 20-as listájába.[107][108] Mindhárom kislemez Raye második stúdióalbumának, a 2026. március 27-én megjelent This Music May Contain Hope című lemeznek a része volt.[106] Az album kritikai sikert aratott,[109] és ez lett az első albuma, amely az Egyesült Királyság albumlistájának élére került.[110] 2026 januárjában koncertturnéra indult This Tour May Contain New Music címmel, amely várhatóan májusban zárul, és összesen 51 fellépést foglal magában Európában és Észak-Amerikában.[111] Raye emellett 2026 augusztusa és októbere között Bruno Mars The Romantic Tour című turnéján is részt vesz előzenekarként.[112]

Művészete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Image
Raye előadás közben Kingston upon Thames-ben (2023)

A zenei újságírók Raye-t elsősorban énekes-dalszerzőként jellemzik,[a] emellett lemezproducerként is számon tartják.[118][119][120] Zenéjét műfaji sokszínűség jellemzi;[121] a kritikusok leggyakrabban az R&B, a pop, a dzsessz, a soul és a dance kategóriákba sorolják.[b] Az énekesnő többször hangsúlyozta, hogy a dzsessz az egyik kedvenc műfaja,[125] amelyet olyan zenészek révén ismert meg, mint Ella Fitzgerald és Louis Armstrong.[126] Gyermekkorában többek között Jill Scott,[10][126] James Brown, Nina Simone és Alicia Keys zenéjén nőtt fel.[127] Hatással volt rá továbbá Stevie Wonder és a Wet Wet Wet munkássága,[128] míg inspirációként említette Lady Gaga és Christina Aguilera pályáját is.[57][129]

A Welcome to the Winter című középlemezén Raye az R&B és az elektronikus zene elemeit ötvözte.[7][9] Az egyik dal, a Hotbox a progresszív R&B előadók, például Jhené Aiko és Frank Ocean hatását tükrözi.[3] Raye szerint a Polydor nyomást gyakorolt rá, hogy „slágerlistára alkalmas dance-számokat” adjon ki.[56] Ezután identitásválsággal küzdött, mondván, hogy zenei szempontból „nem tudta, ki is ő valójában”, és visszatekintve úgy véli, hogy zenéje nem volt következetes.[53] A My 21st Century Blues albumon ezzel szemben széles körű kísérletezést folytatott, a soul, a blues, a rap, az R&B, a hiphop, a pop, a gospel és a doo-wop elemeinek felhasználásával.[c] A „Genesis” című dal egyik részében ezeket a stílusokat ötvözte, kiegészítve egy big band hangszereléssel.[133]

Dalszövegeiben Raye gyakran személyes élményeket és aktuális társadalmi kérdéseket dolgoz fel. Első dala, a Hotbox a marihuána kipróbálásának élményét írja le, és későbbi műveiben is visszatér hasonló témákhoz.[134] A My 21st Century Blues visszatérő motívumai közé tartoznak a drogfüggőség, az önértékelési problémák és a szexuális erőszak.[135][136] Az Ice Cream Man című dalban arról énekel, hogy tinédzserként egy lemezproducer bántalmazta,[118] míg a Body Dysmorphia az evészavarokkal kapcsolatos tapasztalatait meséli el.[137] A Genesis című dalban – amelyet Nina Simone „A művész kötelessége, hogy tükrözze a kor szellemét” című idézete ihletett – Raye a közösségi médiával és globális kérdésekkel foglalkozik.[138]

Raye színpadi fellépéseinek egyik jellegzetessége, hogy gyakran mezítláb lép fel.[139][140]

Diszkográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertturnék

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló előadóként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Raye Live 2018 Tour (2018)
  • Euphoric Sad Show Tour (2021)
  • The Story So Far... Tour (2022)
  • My 21st Century Blues Tour (2023–2024)
  • This Tour May Contain New Music (2026)

Felvezető előadóként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Forrás: Yasmin Rufo (BBC News),[113] Sophie Harman (Clash),[114] Catriona Innes (Harper’s Bazaar),[115] Ben Beaumont-Thomas (The Guardian),[116] és Steven J. Horowitz (Variety)[117]
  2. ↑ Forrás: Jessica Burrell (Elle),[2] Aimee Cliff (Pitchfork),[122] Nikki Peach (Grazia),[123] és James Rettig (Stereogum)[124]
  3. ↑ Forrás: Lauren O’Neill (Rolling Stone UK),[130] Mark Savage (BBC News),[3] Laura Snapes (The Guardian),[131] és Moises Mendez II (Time)[132]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "www.bbc.co.uk/news/resources/idt-4f79d09b-655a-42f8-82b4-9b2ecebab611". Hozzáférés: 2024. december 3.
  2. 1 2 3 4 5 Burrell, Jessica (2024. március 22.). "Raye: 10 Things You Didn't Know About the Brit Award-Winning Singer". Elle. 2024. április 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  3. 1 2 3 4 5 6 7 Savage, Mark (2024. március 2.). "Raye's Path to the Brits: 'It's Not Been the Simplest Story'". BBC News. 2024. február 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  4. ↑ Smith, Mischa Anouk (2024. december 30.). "Raye Says Music Is Her Medicine—It's Also the Reason She Self-Medicated for So Long". Marie Claire. 2025. január 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  5. ↑ Savage, Mark (2023. február 1.). "Raye: 'My Drug Use Got Pretty Deep and Really Dangerous'". BBC News. 2025. január 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  6. 1 2 3 Savage, Mark (2017. január 4.). "BBC Sound of 2017: Raye Interview". BBC News. 2022. március 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. július 18.
  7. 1 2 3 4 Cliff, Aimee (2017. november 24.). "Raye Is Going To Be a Star on Her Own Terms". The Fader. 2023. január 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 13.
  8. 1 2 Day, Laurence (2014. november 19.). "Stream Raye's Welcome to the Winter EP Exclusively on Best Fit". The Line of Best Fit. 2014. november 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  9. 1 2 3 Murray, Robin (2014. december 5.). "Stream: Raye – 'Welcome to the Winter'". Clash. 2016. október 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  10. 1 2 "You Don't Know Me: Raye Is Re-Defining the Pop Game". Clash. 2017. május 31. 2023. január 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 12.
  11. ↑ Bell, Crystal (2023. február 9.). "Raye's Perfect Blues". Paper. 2024. november 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  12. ↑ Day, Laurence (2015. június 11.). "Raye Covers Years & Years' "Shine" Ahead of Shepherds Bush Empire Support Slot Tomorrow (12 June)". The Line of Best Fit. 2024. augusztus 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  13. ↑ Cliff, Aimee (2016. augusztus 11.). "Watch the Charli XCX-Directed Video for 18-Year-Old Singer Raye's "I, U, Us"". The Fader. 2024. december 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  14. ↑ Helman, Peter (2016. augusztus 13.). "Raye – "I, U, Us" Video (Dir. Charli XCX)". Stereogum. 2023. július 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  15. 1 2 3 4 "Raye Songs and Albums | Full Official Chart history". Official Charts Company. 2025. január 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  16. ↑ Savage, Mark (2023. január 6.). "Raye: Pop Star Hits Number One After Gaining Independence from Major Label". BBC News. 2025. január 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  17. ↑ Smith, Carl (2022. december 2.). "Raye Celebrates Her First-Ever Top 10 Single as a Solo Artist with Escapism.: "It's Such a Blessing"". Official Charts Company. 2024. november 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  18. ↑ Smyth, David (2017. február 10.). "Raye, Tour Review: Star in the Making Who's Keen to Learn Her Trade". Evening Standard. 2023. december 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  19. ↑ Raye [@raye]. "@JessGlynne #takemehometour see you there" (Tweet). Hozzáférés: 2026. március 30. – via Twitter.
  20. ↑ Maher, Amelia (2017. február 10.). "Raye Lives Up to the Hype at XOYO". The Line of Best Fit. 2020. augusztus 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  21. ↑ Sullivan, Caroline (2017. február 10.). "Raye Review – Charm and Tunes from an Extrovert Anti-Diva". The Guardian. 2024. március 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  22. ↑ "Charli XCX Unveils Another Version of 'After The Afterparty', Now Featuring Raye and Rita Ora". DIY. 2017. február 3. 2026. február 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  23. ↑ Cliff, Aimee (2017. február 3.). "A Brief Guide to All the Boss Ladies in Stormzy's New Video". The Fader. 2023. december 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  24. ↑ Blistein, Jon (2017. március 7.). "Charli XCX Unveils Three Bombastic Songs From New Mixtape". Rolling Stone. 2025. január 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  25. ↑ Cliff, Aimee (2017. május 19.). "Raye Flips a Middle Finger to Double Standards in Her New Video "The Line"". The Fader. 2024. december 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  26. 1 2 Mylrea, Hannah (2018. június 25.). "Raye: The Pop Whisperer Talks New EP, Writing for John Legend and Using Her Platform for Good". NME. 2022. július 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  27. ↑ Renshaw, David (2018. február 23.). "U.K. Trio Raye, Mabel, and Stefflon Don Connect on "Cigarette"". The Fader. 2025. január 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  28. ↑ "Raye Smashed It with Her Soulful Version of 'Decline' at the Summertime Ball!". Capital. 2018. június 9. 2023. október 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  29. ↑ Kenneally, Cerys (2018. július 6.). "Raye Reveals New Single "Friends"". The Line of Best Fit. 2024. augusztus 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  30. ↑ Jones, Abby (2018. március 26.). "Halsey Announces Final Installment of Hopeless Fountain Kingdom World Tour". Billboard. 2024. december 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  31. ↑ Brooks, Hayden (2018. március 27.). "Halsey Recruits Lauren Jauregui, Kehlani & More for Final Tour Leg". iHeart. 2025. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  32. ↑ Live Nation UK [@LiveNationUK]. "ON SALE: Don't miss @raye on her FIRST EVER headline tour this October and November" (Tweet). Hozzáférés: 2026. március 30. – via Twitter.
  33. ↑ Storm, Camille (2019. március 12.). "Odunsi the Engine and RAYE's "Tipsy" Is an Intoxicating Rush". The Fader. 2024. május 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  34. ↑ Bein, Kat (2019. május 9.). "David Guetta and Raye's Latest Groove Will Make You 'Stay': Listen". Billboard. 2022. október 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  35. ↑ Murray, Gordon (2019. július 11.). "David Guetta Gets 8th No. 1 on Dance/Mix Show Airplay Chart With 'Stay (Don't Go Away)'". Billboard. 2024. november 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. augusztus 1.
  36. ↑ Soormally, Sabrina (2019. december 4.). "Five Minutes with Raye Before the British Fashion Awards". Clash. 2021. december 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  37. ↑ "Beyoncé Lion King Album: The Young Brit Who Wrote the First Track". BBC News. 2019. július 22. 2023. február 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  38. ↑ White, Jack (2019. augusztus 2.). "Raye Talks New Single Love Me Again and Writing for Beyonce: "I've Earned the Right to Put Out an Album"". Official Charts Company. 2021. február 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  39. 1 2 Kenneally, Cerys (2020. július 10.). "Raye Unveils New Banger "Natalie Don't"". The Line of Best Fit. 2024. november 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  40. ↑ "Regard & Raye – Secrets". British Phonographic Industry. 2024. december 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  41. ↑ Kenneally, Cerys (2020. november 6.). "Raye Shares New Disco Anthem "Love of Your Life"". The Line of Best Fit. 2021. november 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. március 19.
  42. 1 2 Kenneally, Cerys (2020. november 20.). "Raye Drops Surprise Mini-Album Euphoric Sad Songs". The Line of Best Fit. 2024. november 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  43. ↑ Aroesti, Rachel (2020. november 20.). "Raye: Euphoric Sad Songs Review". The Guardian. 2020. november 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  44. ↑ Copsey, Rob (2021. február 26.). "Joel Corry Teams Up with David Guetta and RAYE on BED: 'It's the Official Baby-Making Banger'". Official Charts Company. 2024. július 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  45. ↑ Murray, Gordon (2021. április 22.). "Joel Corry, Raye & David Guetta Get Comfy Atop Dance/Mix Show Airplay Chart with 'Bed'". Billboard. 2023. február 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  46. ↑ Murray, Robin (2021. június 18.). "Mabel's 'Let Them Know' Is an Out and Out Banger". Clash. 2025. január 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  47. ↑ Richards, Will (2021. június 13.). "Raye Shares New Track 'Call On Me', Written for her Sister". NME. 2024. december 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  48. ↑ Levine, Nick (2022. július 5.). "Raye: "I Became a 'Rent-a-Verse'. People Knew My Songs, but They Didn't Know Me"". NME. 2023. január 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 12.
  49. ↑ "'Tears and Pain' as Polydor Holds Raye Debut Album". BBC News. 2021. június 30. 2022. március 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. június 30.
  50. ↑ Cragg, Michael (2021. szeptember 25.). "'I'm Angry, I'm Raging': How Raye Took On Her Record Label – and Won". The Guardian. 2025. január 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  51. ↑ Firth, Abigail (2023. február 2.). "Raye: 21st Century Blues". Dork. 2023. május 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 21.
  52. ↑ Daly, Ryan (2021. július 4.). "Raye Quits Social Media amid Claims Label Won't Let Her Release Debut Album". NME. 2022. március 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. július 11.
  53. 1 2 Peay, Malik (2023. február 3.). "Raye Explicitly Speaks Her Mind On Debut Album, 'My 21st Century Blues'". Nylon. 2024. december 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  54. ↑ Richards, Will (2021. augusztus 31.). "Raye Announces 'The Euphoric Sad Show' UK and Irish Headline Tour". NME. 2021. december 31. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. december 31.
  55. ↑ Kenneally, Cerys (2022. június 16.). "RAYE signs to Human Re Sources nearly a year after parting ways with Polydor". The Line of Best Fit. 2024. szeptember 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  56. 1 2 Hans, Simran (2023. február 3.). "Raye, Tired of Music's Waiting Game, Releases an Album at Last". The New York Times. 2024. december 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  57. 1 2 Richards, Bailey (2022. július 1.). "Raye Shares Exclusive BTS Look at 'Hard Out Here'". Paper. 2024. december 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  58. ↑ Mier, Tomás (2022. július 1.). "Raye Is 'Done Being a Nice Polite Pop Star' as She Debuts Unapologetic Comeback". Rolling Stone. 2024. november 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  59. ↑ Kenneally, Cerys (2022. augusztus 25.). "Raye Unveils New Single "Black Mascara"". The Line of Best Fit. 2022. augusztus 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. augusztus 26.
  60. ↑ Kenneally, Cerys (2022. október 13.). "Raye Delivers New Tracks "Escapism." Featuring 070 Shake and "The Thrill Is Gone."". The Line of Best Fit. 2022. október 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. október 13.
  61. ↑ Mylrea, Hannah (2023. február 2.). "RAYE – 'My 21st Century Blues' Review: A Triumphant, Hard-Fought Debut". NME. 2024. december 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  62. ↑ "My 21st Century Blues by Raye Reviews and Tracks". Metacritic. 2023. május 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  63. ↑ Raye (2024. március 2.). "Raye: "Only You Truly Know What You Are Capable Of"". Vogue. 2024. augusztus 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  64. ↑ George, Cassidy (2023. május 16.). "Raye Rewrites Her Narrative". W. 2024. június 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  65. ↑ Ackroyd, Stephen (2022. szeptember 13.). "Raye Has Announced a String of Intimate Shows for This October and November". Dork. 2022. október 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. október 10.
  66. ↑ Richards, Will (2022. november 13.). "Raye Drops New Single 'Escapism' and Announces 2023 World Tour Dates". NME. 2022. november 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. november 18.
  67. ↑ Jones, Damian (2023. december 13.). "Raye Announces Rescheduled UK Shows for 2024". NME. 2024. január 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  68. 1 2 Lane, Lexi (2023. január 27.). "Who Is Opening Kali Uchis' 'Red Moon In Venus Tour?'". Uproxx. 2023. március 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  69. ↑ Griffiths, George (2023. január 6.). "Raye Claims Her First-Ever Official Number 1 Single with Escapism. Ft. 070 Shake: "I'm an Independent Artist – This Is Proof You Should Back Yourself, No Matter What!"". Official Charts Company. 2024. november 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  70. ↑ Zellner, Xander (2022. december 13.). "Hot 100 First-Timers: RAYE & 070 Shine with Collab Global Hit 'Escapism'". Billboard. 2024. december 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  71. ↑ Denis, Kyle (2024. március 14.). "Raye on Taking the Indie Road to BRITs History: 'I Don't Have to Hand It All Away Again'". Billboard. 2024. október 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  72. ↑ Brandle, Lars (2023. január 9.). "Lewis Capaldi Challenges Raye in Tight U.K. Chart Race". Billboard. 2023. május 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  73. ↑ Hussey, Allison (2023. január 23.). "Kali Uchis Announces Tour and New Album Red Moon in Venus". Pitchfork. 2024. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  74. ↑ Garcia, Thania (2023. június 5.). "Raye Talks Tour Life, the Making of 'Flip a Switch' Video and Sliding into SZA's DMs". Variety. 2025. január 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  75. ↑ Williams, Aaron (2023. június 5.). "Raye and Coi Leray Get Bloody Revenge in Their Vindictive 'Flip A Switch' Video". Uproxx. 2024. április 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  76. ↑ Richards, Will (2023. június 25.). "Raye Shares Powerful Speech on Label Troubles and Sexual Assault During Glastonbury 2023 Set". NME. 2024. március 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  77. ↑ "Prada – Casso/Raye/D-Block Europe". Official Charts Company. 2024. december 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  78. ↑ "Casso/Raye/D-Block Europe – Prada". British Phonographic Industry. 2025. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2026. január 10.
  79. ↑ Paul, Larisha (2023. december 5.). "Raye Turns 'My 21st Century Blues' into Choir-Backed Symphony with Cinematic Live Album". Rolling Stone UK. 2023. december 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. október 24.
  80. ↑ Bushby, Helen (2024. március 3.). "Raye: Singer-Songwriter Makes History Winning Six Brit Awards". BBC News. 2024. március 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. március 3.
  81. ↑ Aniftos, Rania (2024. március 29.). "Raye Reveals She Co-Wrote 'Riiverdance' on Beyoncé's 'Cowboy Carter': 'What an Honour'". Billboard. 2024. november 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. április 1.
  82. ↑ Vincenty, Samantha (2024. március 13.). "Kristen Wiig is Hosting Saturday Night Live on April 6 with Musical Guest Raye". NBC. 2024. április 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. április 8.
  83. ↑ Wilkes, Emma (2024. április 7.). "Watch Raye perform 'Worth It' and 'Let There Be Light' on 'Saturday Night Live'". NME. 2024. május 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. június 8.
  84. ↑ Kelly, Tyler Damara (2024. június 7.). "Raye Unveils New Project, "Genesis."". The Line of Best Fit. 2024. augusztus 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. június 8.
  85. ↑ Pandey, Manish (2024. május 25.). "Radio 1's Big Weekend: Raye Thrills Fans at Festival". BBC News. 2024. augusztus 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  86. ↑ Kaplan, Ilana (2024. augusztus 5.). "Taylor Swift Adds 5 Opening Acts to London Eras Tour Dates: 'Love Their Music'". People. 2024. augusztus 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. augusztus 5.
  87. ↑ Burton, Poppy (2024. szeptember 6.). "Central Cee Teams Up with Raye for UK Garage-Inspired New Single 'Moi'". NME. 2024. november 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  88. ↑ "Raye Has Surprise-Released a New Live Album, 'Live at Montreux Jazz Festival'". Dork. 2024. szeptember 13. 2024. november 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  89. ↑ Rosseinsky, Katie (2024. október 25.). "'It's My Birthday and My Car Got Stolen': Raye Reveals Devastating Second Album Delay". The Independent. 2024. november 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  90. ↑ Siroky, Mary (2025. február 2.). "Raye Delivers Triumphant Performance of "Oscar Winning Tears" at 2025 Grammys: Watch". Consequence. 2025. február 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. február 5.
  91. ↑ Aniftos, Rania (2025. február 4.). "Lisa Shares Neo-Noir Cover Art for 'Born Again' Collab With Doja Cat & Raye". Billboard. 2025. február 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. február 5.
  92. ↑ Halperin, Shirley; Svetkey, Benjamin (2025. március 2.). "Oscars: Music of James Bond Celebrated in Song by Lisa, Doja Cat and Raye". The Hollywood Reporter. 2025. március 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. március 3.
  93. ↑ O'Connor, Tamison (2025. június 11.). "'One Of My Favourite Pieces Of Music I've Worked On': Mark Ronson And Raye Debut New Single 'Suzanne'". Elle. 2025. június 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 30.
  94. ↑ Bailey, Halle (2025). Love?... or Something Like It (Media notes). Parkwood Entertainment / Columbia Records.
  95. ↑ Kelly, Tyler Damara (2025. május 15.). "Raye and Mike Sabath Feature on Jade's Forthcoming Debut Solo Album, That's Showbiz Baby!". The Line of Best Fit. 2025. július 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. szeptember 21.
  96. ↑ Singh, Surej (2025. június 29.). "Raye Previews Spellbinding New Music at Glastonbury 2025". NME. 2025. június 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 30.
  97. ↑ Solomon, Kate (2025. június 28.). "Glastonbury 2025 Reviews, Saturday: Pulp, Haim, Raye, Brandi Carlile, and Bob Dylan Tribute Band". The Independent. 2025. június 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 30.
  98. ↑ Singh, Surej (2025. június 29.). "Raye Previews Spellbinding New Music at Glastonbury 2025". NME. 2025. június 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. június 30.
  99. ↑ Singh, Surej (2025. szeptember 19.). "Raye Returns with New Single 'Where Is My Husband!', Announces 2026 UK, Europe and US Tour". NME. Hozzáférés: 2026. január 22.
  100. ↑ Smith, Carl (2026. január 2.). "Raye Celebrates First Chart-Topping Single of 2026 with 'Where Is My Husband!'". Official Charts Company. Hozzáférés: 2026. január 10.
  101. ↑ "ARIA Top 50 Singles for Week of 8 December 2025". Australian Recording Industry Association. 2025. december 8. Hozzáférés: 2025. december 30.
  102. ↑ "Raye – 'Where Is My Husband!' (Austria)" (német nyelven). Ö3 Austria Top 40. Hozzáférés: 2025. december 30.
  103. ↑ "Raye – 'Where Is My Husband!' (Germany)" (német nyelven). GfK Entertainment charts. Hozzáférés: 2025. december 30.
  104. ↑ "Official Irish Singles Chart Top 50 (28 November 2025)". Official Charts Company. Hozzáférés: 2025. december 30.
  105. ↑ Farrell, Margaret (2026. február 27.). "Raye Shares New Single 'Nightingale Lane': Listen". Stereogum. Hozzáférés: 2026. április 3.
  106. 1 2 Dunworth, Liberty (2026. március 20.). "Raye Teams up with Hans Zimmer for Empowering New Single 'Click Clack Symphony'". NME. Hozzáférés: 2026. április 3.
  107. ↑ Persad, Max (2026. március 6.). "Sam Fender & Olivia Dean's 'Rein Me In' Clinch a Hat-Trick Of Weeks at Number 1". Official Charts Company. Hozzáférés: 2026. április 3.
  108. ↑ Persad, Max (2026. március 29.). "Tame Impala Set Sights on First-Ever Top 10 Hit with 'Dracula'". Official Charts Company. Hozzáférés: 2026. április 3.
  109. ↑ "This Music May Contain Hope. By Raye: Critic Reviews". Metacritic. Hozzáférés: 2026. április 3.
  110. ↑ Smith, Carl (2026. április 3.). "Raye Celebrates First Official Number 1 Album with This Music May Contain Hope". Official Charts Company. Hozzáférés: 2026. április 3.
  111. ↑ Newton, Felicity (2026. január 23.). "Raye Has Kicked Off Her Tour 'This Tour May Contain New Music' in Poland". Dork. Hozzáférés: 2026. január 23.
  112. ↑ Skinner, Tom (2026. január 15.). "Bruno Mars Adds 31 Dates to 2026 World Tour Due to 'Overwhelming Demand' – with Six Nights at London's Wembley Stadium". NME. Hozzáférés: 2026. január 23.
  113. ↑ Rufo, Yasmin (2024. március 1.). "Raye Could Break Brit Awards Record for Most Awards in a Single Year". BBC News. 2025. október 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  114. ↑ Harman, Sophie (2024. július 6.). "Raye's 'Genesis' Is Art in Triplicate". Clash. 2025. május 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  115. ↑ Innes, Catriona (2024. november 14.). "Women of the Year 2024: Raye". Harper's Bazaar. 2025. január 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  116. ↑ Beaumont-Thomas, Ben (2024. október 25.). "Raye Loses Songwriting Books for Second Album in Car Theft". The Guardian. 2025. július 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  117. ↑ Horowitz, Steven J. (2026. január 22.). "Raye Announces Sophomore Album 'This Music May Contain Hope.'". Hozzáférés: 2026. április 9.
  118. 1 2 Krol, Charlotte (2023. február 3.). "RAYE: Unshackled". DIY. 2025. június 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  119. ↑ Mokoena, Tshepo (2023. július 17.). "Raye Puts In the Work". GQ. 2024. december 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  120. ↑ May, Naomi (2024. május 7.). "Met Gala 2024: Raye Continues Her Winning Streak in Custom Fendi as She Makes Her Met Gala Debut". Elle. 2024. május 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  121. ↑ Smith, Thomas (2024. november 12.). "Raye Announces Biggest-Ever Show at London's All Points East Festival". Billboard. 2025. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  122. ↑ Cliff, Aimee (2023. február 8.). "Raye: My 21st Century Blues Album Review". Pitchfork. 2024. április 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 25.
  123. ↑ Peach, Nikki (2024. március 5.). "Everything You Need to Know About Record-Breaking BRIT Winner Raye". Grazia. 2025. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  124. ↑ Rettig, James (2024. április 7.). "Watch Raye Make Her SNL Debut". Stereogum. 2024. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 17.
  125. ↑ Yohannes, Alamin (2023. február 3.). "Raye Reintroduces Herself with Her Long-Awaited Debut Album My 21st Century Blues". Entertainment Weekly. 2024. április 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  126. 1 2 O'Shea, Clare (2022. augusztus 26.). "Raye's Favourite Songs". The Line of Best Fit. 2024. július 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  127. ↑ "Raye of Light: Raye". Notion. 2019. április 12. 2023. január 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. január 12.
  128. ↑ Bridgewater, Paul (2017. január 6.). "New Gen Popstar Raye Is Ripping Up the Rulebook". The Line of Best Fit. 2025. január 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  129. ↑ Mier, Tomás (2024. november 15.). "When Christina Aguilera Met Raye: Two Vocal Powerhouses Dreaming of Duets". Rolling Stone UK. 2024. november 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  130. ↑ O'Neill, Lauren (2023. január 10.). "Raye: in full control". Rolling Stone UK. 2024. július 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  131. ↑ Snapes, Laura (2024. március 2.). "Raye's Record-Breaking Brits Defied the Limited Imaginations of the British Music Industry". The Guardian. 2024. december 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 15.
  132. ↑ Mendez II, Moises (2024. május 16.). "Raye Can't Escape Her Success". Time. 2025. január 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  133. ↑ Skinner, Tom (2024. június 7.). "Raye Shares "Deeply Personal" New Single 'Genesis': "It Is a Prayer, a Plea and a Cry for Help"". NME. 2024. június 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  134. ↑ Krol, Charlotte (2023. február 1.). "Raye Speaks Out on Past "Dangerous" Drug Use". NME. 2024. december 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  135. ↑ Donovan, Thom (2024. április 18.). "The Meaning Behind "Escapism" by Raye Ft. 070 Shake and How She Turned Real-Life Trauma into Creative Catharsis". American Songwriter. 2024. november 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  136. ↑ Snapes, Laura (2024. március 1.). "'She Has Worn Her Heart on Her Sleeve': How Raye Went from Major-Label Frustration to Seven Brit Nominations". The Guardian. 2024. december 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  137. ↑ Mier, Tomás (2023. február 1.). "Raye Is Brutally Honest and Finally in Control on Her Debut Album. Getting There Wasn't Easy". Rolling Stone. 2023. február 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. február 7.
  138. ↑ O'Connor, Roisin (2024. június 7.). "Raye Says Ambitious New Song 'Genesis' Is 'A Plea and a Cry for Help'". The Independent. 2024. június 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2025. január 16.
  139. ↑ Delgado, Sara (2025. február 2.). "Why Does Raye Perform Without Shoes?". Teen Vogue.
  140. ↑ "From Doechii to The Row, Barefoot Fashion Is Here". FASHION Magazine. 2025. március 14.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Raye&oldid=29363707”