monchee

Becsukom a szemem és ott terem. Egy kép, amit látni akarok, amire szükségem van. Annyira bennem él, ott lebeg. Én változtatom, formálom, de mégis csak ő marad. Nyújtanám a kezem, de tudom, hogy nem érem el. Olyan, mint a szivárvány: csak keresed a végét, a manót, a kincset, de mire odaérnél, eltűnik. Aki előtt meg ott van pár méterre, az felé se néz, nem érdekli. Nem látja a kincset, amit én. Az egész csak játék. Ő is tudja, én is. Kockákból kirakott betont látok, a két lábam, két cipő. Felkapom a fejem. Ez ismerős. Hosszú úttest vezet végig, valahol fél tájon a horizont felé balra kanyarodik hirtelen és eltűnik a szemem elől. Mellette zöl...