Egy óholocén öblözet maradványa Muzslánál

A felvidéki Muzsla egyetlen szigete meglehetősen idős képződmény a Dunán. Több mint három évszázada is kitüntetett helyként hivatkoztak rá; gr. Bercsényi Miklós Rákóczinak írt leveleiben a csapatmozgások hivatkozási pontjaként szerepel. Régisége ellenére mégis fiatal képződmény; a Dunamocstól Párkányig húzódó egykori óholocén szigetvilág utolsó túlélője.  

A Muzslai-sziget 1991-ben (fentrol.hu)

A Muzslai-sziget jelenéről készült már bejegyzés a blogon; érdemes a gyöngyvirágos szigettel kezdeni! 

Bercsényi Miklós Köbölkúton kelt levelében 1705. július 3-án említi a Muzslai-szigetet, ebben a szövegkörnyezetben: 

"Okát idejövetelének megírtam már két ízbéli leveleim­ben Nagyságodnak, ugyan curírt is küldtem; de, az mint már ittlétemmel vizsgálom, bizonyossan írhatom Nagyságod­nak : több még nem ment által, hanem egy csuport, melynek még magam néztem meg 7 utszára sátorait; az muzslai szi­geten túl, táti sár mellett fekszik, itt egy mérfőd hozzám ha van, az Dunán kívül. Ugyan Muzslán van ezer lovasom, az ki reánéz. az Duna mentiben elhánt istrázsáim Komáromig." [1] 

Amióta térképen szerepel a Muzslai-sziget nem sok minden történt vele. Ha a felszínfejlődéséről kellene csak írni, akkor valószínűleg ez lenne a blog történetének legrövidebb és legunalmasabb bejegyzése. Adott ez a legalább 316 éves sziget, mely mindvégig ugyanott létezett, Nyergesújfaluval szemben ugyanabban a méretben. 1900 és 1911 között ugyan lezárták a mellékágát, de az árvízvédelmi töltés nyomvonala kikerülte, így ma is felismerhető jellegzetes félhold alakjáról. Hossza 1,5 kilométer, legnagyobb szélessége kb. 270 méter volt, vízállástól függően. Miután a zárás megépült a sziget nyugati csúcsa és a balpart között, a sziget mellékága részben feltöltődött és leszűkült. Korábban üde kaszálórétként hasznosították, később, a XX. század közepétől ültetvényerdőket telepítettek rá.

A Muzslai-sziget jelenlegi helyzete összevetve az 1823-as állapotokkal (forrás)

Elsőként 1823-ban írták le részletesen, a Duna Mappáció térképezéséhez kapcsolódóan. Ekkor két kisebb sziget tartozott hozzá. Egyikük a mellékág felső szakaszán, a másik pedig a keleti csúcs főági oldalán állt. Később mindkettő beleolvadt a Muzslai-szigetbe. Két évszázaddal ezelőtt fűz és nád borította [2] az erózió által alaposan megtépázott partokat. A szigeteket minden nagyobb árvíz elborította, csakúgy mint az öblözet legnagyobb részét. Érdekes módon a felmérést készítő Melczel János feljegyezte a mellékágban szeptember 20-án mért 2 láb 9 hüvelykes vízállást is, ami nem érte el az egy métert mai értékre számolva. 

A sziget formája korábban orsóhoz lehetett hasonlatos, de a már említett főági erózió elhordta az orsó alsó részét, így alakulhatott ki a félhold, vagy pontosabban egér-forma. Ebben szerepet játszhatott a zárás is, ami a főágba terelte a mellékág vizét is a hajósok kedvéért. 

A frissen felépített zárás 1911-ben (forrás)

Nem áll rendelkezésre adat azzal kapcsolatban, hogy a Muzslai-sziget pontosan mikor alakult ki, de az biztosnak tűnik, hogy egy hatalmas ártéri öblözet utolsó maradványáról beszélhetünk. Dunamocs és a párkányi papírgyár között a jégkorszakot követő évezredekben a Duna egy kb. 20 kilométer hosszú és 5 kilométer széles ártéren kanyargott. A főág Neszmély után élesen észak felé kanyarodott, majd a bal partot alámosva tartott Esztergom felé. Az összes település (Karvát leszámítva, amely korábban puszta volt) ezen a magasparton épült fel; Dunamocs, Búcs, Muzsla és Ebed. 

A Dunamocstól Párkányig húzódó balparti öblözet (mapire.eu)

Pécsi Márton kutatásai alapján [3] ez a Duna-ág idővel lezáródott, mivel a bátorkeszi és madari szőlőhegyekről érkező Nagyvölgy-patak Búcsnál egy hatalmas hordalékkúpot épített a régi mederbe. 1955-ben Pécsi Márton személyesen megfigyelhette, hogy a Duna-mederben képződött lápi fekete rétegekre települt a világosabb színű patakhordalék, amikor a patakot egy csatornán keresztül Süttő felé vezették le. Miután a Duna elhagyta a Búcs felé kanyarodó medrét a kiágazása keletebbre, Süttőhöz került át, amely a Csenke erdőt megkerülve érte el a korábbi mellékágat Muzsla felett. Ez a fiatalabb, a szántóföldek alatt megbúvó mederhálózat később erekké alakult, majd az ember az ereket felhasználva csatornát ásott a belvizek levezetése érdekében. Egy ilyen csatorna felett halad át a Muzsla-Dunamocs autóút is. 

Dunából ér, érből csatorna.

A már említett 1823-as duna mappációs leírásban feljegyezték azt is, hogy a dunai árvizek ezeken az ereken keresztül öntötték el az óholocén szigeten képződött ártere. Ezt az árteret néhány helyen ármentes homokdombok szakították meg, melyre erdőt telepítettek annak érdekében, hogy a szél ne fújhassa el szabadon a futóhomokot. Egy ilyen erdő volt a fácános is, melyet manapság Csenkei-erdőnek neveznek. Ez az az erdő, ahonnan az út a Muzslai-szigetre vezet. Ha esetleg valaki személyesen is bejárná ezt a földtanilag fiatal területet...

Felhasznált irodalom: 

[1] https://adt.arcanum.com/hu/view/Eltekonyvek_gb_00970_1_04/?query=%22muzslai-sziget%22&pg=627&layout=s

[2] Ádám Szilvia: Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása, PhD értekezés.  2020.

[3] dr. Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana, Akadémiai 1959.

Gyöngyvirágos Muzslai-sziget

A Muzslai-sziget látképét meghatározó kémény

A szlovákiai Muzslától délre az árvízvédelmi töltés egy szakaszon eltávolodik a Dunától. Körbezár egy félhold alakú ártéri erdőt, melynek formája arról árulkodik, hogy itt korábban egy dunai sziget lehetett. Kétszáz évvel ezelőtt még elárasztott területként írták le, de a rajta található növényzet alapján ez az elöntés egyre ritkábban következik be. 

A kőszóráson néhány éve nyitott áteresz

2021. június 26-án, Esztergomnál mért 243 centiméteres vízállás idején sikerült végre eljutni a Muzslai-szigetre. A járvány és az ezzel járó határátkelési korlátozások miatt a tervezettnél körülbelül másfél évvel csúszott a sziget bejárása, de ez nem feltétlenül baj; a Muzslai-sziget ihlette például a 64 millió köbméter c. írásunkat. Az aktuális vízállás ahhoz kevés volt, hogy a mellékágában áramló víz jusson, de ahhoz viszont sok volt, hogy főág kavicsos partján, a hódok által vízbe döntött fák között kényelmesen végig lehessen sétálni. Ez utóbbi azzal járt, hogy alaposan sikerült megismerkedni a Muzslai-sziget vegetációjával, de az előbbinek hála erre csak egyszer volt szükség. De ne beszéljünk rébuszokban; a sziget belsejébe tett kényszerű kitérők a nyakig érő csalánban, nyárfaszösszel tarkított pókhálókkal teleszőtt szederindák közötti hiábavaló keresgélés felidézte a blog 10. születésnapjára írt összefoglaló kalandjait. A nyugati és keleti szigetcsúcs közötti távot azonban szerencsére csak egyszer kellett megtenni, mert a mellékág két pontján át lehetett lábalni gumicsizmában. Éppen ezért a visszaúton a töltés felőli oldalról végül sikerült a mellékágat is megpillantani, ami a szigetről, főként vegetációs időszakban lehetetlen küldetés. 

A Muzslai-szigetet, hasonlóan a többi környékbeli dunai szigettel egyetemben a parthoz kapcsolták a Duna szabályozása során. A lezárt mellékág viszonylag gyorsan feltöltődött, de néhány éve mind az alsó, mind pedig a felső torkolatnál megnyitották a mellékágat. A munkálatok a műholdképek alapján valamikor 2019-2020 körül történhettek. Mindkét helyen kőszórással erősítették meg a partfalat, az alsó szakaszon kotrást is végeztek, de annyit nem, hogy állandó legyen a vízáramlás benne. 

Érdekes a sziget felszínalaktana is, a karéjos elrendezés még a levegőből is jól látható. A mellékággal párhuzamosan futó mélyebb és magasabb térszínek váltakozása arról árulkodik, hogy a sziget a part irányában fokozatosan hízott. A déli oldalon ez nincsen meg, a szakadozott, meredek part és a fák semmiben lógó gyökerei arról árulkodnak, hogy ezt a részt a főág kanyarulatfejlődése során elmoshatta.

Ezen a főági meredek oldalon, a magasabb térszínen találkozni azokkal a növényekkel, amelyek korábban rendszeresen előfordultak az ártéren, de a szabályozás elsősorban ezeket a társulásokat pusztította el. Az ártéri társulások közül a középvízhez képest a legmagasabban a keményfás (tölgy-kőris-szil) ligeterdők találhatók. Mivel ezt a térszínt viszonylag ritkán borították el a Duna árvizei adódott, hogy töltésekkel lekapcsolják ezeket a területeket az ártérről és mezőgazdasági művelés alá fogják. A Muzslai-szigeten vannak arról árulkodó növények, hogy a sziget magasabb részein előfordulhat még keményfás ligeterdő. Elsőként a gyöngyvirágok tűntek fel, amit eddig talán nem is láttam máshol dunai szigeten, aztán ott voltak a kőrisfák és a tölgyfacsemeték is. 

Jé, gyöngyvirágok!

Tölgyfacsemete gomba társaságában

Tankönyvi ábra a partelmosódásról

Ezt a régi szigetmagot a jobb part felől egy mélyebb térszín határolja, ahol a nyakig érő lágyszárúak akadályoznak mindenféle emberi közlekedést. Néhány helyen vadcsapások vágnak benne nyiladékot, de ezek jellemzően nem követik a hidrológiai érdeklődésű látogató útvonalterveit. Azaz a Zoltek kémény által dominált főág menti erdőből lehetetlen átjutni a mellékághoz. Azt pedig igazán vétek lenne kihagyni!

A mellékág ugyancsak megnyitott alsó torkolata

A két kilométer hosszúságú mellékágnak csak az alsó felében volt némi sekély víz. A kikotort alsó torkolaton keresztül kapcsolatban volt a főággal, így időről-időre van lehetőség a víz frissítésére. A töltés felől egy keskeny ártéri erdő kísérte, ahol jóval könnyebben le lehetett sétálni a partjára. Lapos partját főként füzesek kísérik, vizét békalencse borítja. Aztán egy ponton a vizes rész hirtelen véget ér és egy hasonló paraméterű száraz meder következik, melyben időszakos vízáramlásra utaló uszadékfa volt, de az ártéri erdő még nem vette birtokba. 

Érdemes szót ejteni arról is, hogy a szlovák dunai árvízvédelmi töltések alsó része betonlapokból van kirakva, melynek mintázatát a rajta megtelepedett növényzet rajzolja ki.

A Muzslai-sziget ismeretlensége ellenére mindenképpen megér még egy utat, lehetőleg vegetációs időszakon kívül, legalább 350 centiméteres esztergomi vízállásnál. Ezáltal jobban meg lehetne ismerni a sziget domborzatát, illetve a mellékág hidrológiai viszonyait.