Fantáziavilág

A Szívtől Szívig blogomon bemutatott füzetke fogadtatása után úgy döntöttem, egy nyereményjátékkal köszönöm meg a blogolvasóknak az eddigi kitartó érdeklődést, egyúttal népszerűsítem kicsit a Szívtől Szívig Albumkészítő Műhely blogját. Mint a számlálóm mutatja, el is érem hamarosan a 30000 (!) oldalmegtekintést, ezért egy újabb kis tutoriallal szeretnék nektek kedveskedni: megmutatom, hogyan készült az egyik nyertes ajándéka. Ez talán nem annyira scrapbook - vagy mégis? - , mindenesetre jó alkalom volt arra, hogy kipróbáljak egy új alapanyagot, a gessot. Használatát már sok blogon, mixed-media oktatóvideón láttam, és tényleg zseniális dolog, teljesen más, mint az akrilfesték.

Ezt a füzetet egy olyan lánynak készítettem, aki írónőnek készül, és ezért közel áll hozzá a fantázia világa. Ezt szerettem volna kifejezni a könyvlapokból "kibújó" angyallal, a sok virággal és a színvilággal is. Remélem, sikerült.

De elég a szóból, jöjjön az elkészítés módja lépésről lépésre.

Először is levágtam egy vastagabb szürkekartonból egy pár milliméterrel nagyobb darabot, mint az A5-ös füzet borítója. Ez azért fontos, mert először magára a borítóra dolgoztam, és a száradáskor összement, nem hittem a szememnek, de 2-2 mm-rel kisebb lett, kezdhettem újra. Ez már a második, javított verzió. Szóval, karton megvan. Egy Josephine Wall festményt leszedtem a netről, és fotólaborban kinyomtattam 10x7,5 cm-es méretre, matt papírra. Még jó, hogy egy fotó épp 10x15 cm, így ráfért kettő, és nem kellett a másodikkal is újra szaladgálni.

Ezután egy széttépett könyvből egy kb. 12x14 cm-es darabot középen majdnem teljesen beszakítottam, és V alakban felcsavartam egy kissé, ezen át fog kikukucskálni a festmény angyala. A később majd kilátszó részeket az angyal hajához illő vörösesbarna tintával öregítettem mindkét oldalon, hiszen fel lesz hajtva.

Kétoldalas ragasztóval ezt is a helyére illesztettem, arra kell csak figyelni, hogy a ragasztót a fotóra és a kartonra tedd, mert ha a könyvlapra teszed és rosszul ragasztod fel, akkor annyi. Így néz ki, de még nem kell kihajtani, csak mutatom.

 
Egy önmagában is mintás, strukturált felületű scrapbookpapírból téptem a következő darabot. Ősrégi papír, az Inspirables készletből való még a 2007 körüli időkből, de a Mammutban lévő Kreatív Hobbiban még van pár darab. Ha nincs ilyen, bármilyen más hasonló papír megteszi.

Most jön az érdekes rész. Egy papírzsebkendőt szétszedtem rétegekre, és szalvétaragasztóval felkentem a kilátszó kartonra, de úgy, hogy a kék papírra is bőven jusson. Ez azért kell, mert a prototípusnál nem zsebkendőztem, és a vágott papírszél gyönyörűen felhajlott a nedvességtől, és sehogy nem tudtam eltüntetni a szintkülönbséget na meg a repedést. Igen, próbáltam még több gessoval, nem ment. Másrészt így eleve adunk egy kis struktúrát a felületnek. Szóval jópár réteg zsepit rá kell ragasztgatni, jó ráncosan, aztán a szélén le kell vágni a felesleget.

Ez különben lehet vászonra is csinálni, festménynek. Ilyenkor a vászon oldalára hajtogatom-ragasztom rá a zsepi lelógó részeit. Aztán célszerű száradni hagyni. Vagy hajszárítózni.
Most jön a gesso. Egy kiszuperált késsel felmázolom a mellékelt ábra szerint. Majd megint szárad, jó sokáig.

Így fog valahogy kinézni a végén.

Keresek egy kék színt a fotón és megpróbálom kikeverni úgy kábé. Nem fog menni, de attól még jó lesz. Kicsi szivacsecsettel átmenetet képezek a fehér gesso és a kék papír között, koncentráltan a választóvonalnál, és halványan, elszórtan a többi részen.

Majd előveszem a lila Glimmer Mistet, vagy bármilyen fújós-pumpás festéket, és kb. 20 cm-ről fújok egyet ide, egyet meg oda. Itt nem baj, ha nedves még a kék akril, sokkal szebb lesz. Ha nem tetszik az eredmény, lehet megint próbálkozni a kékkel, meg a fehérrel, összemosni, megint fújni, szóval elrontani sem lehet, csak tovább tart egy kicsit. A lila mellé még használtam pár fújásnyi halvány arany festéket is, ez csak közelről látszik, és nagyon szép, mint az aranypor.

 
Száradás után felragasztottam a kihajtott könyvlap két sarkát. Az angyal haját folytattam egy madártollal is, véletlenül ÉPPEN volt egy ilyen színű otthon. De tényleg. Már csak a további díszítés van hátra.

Válogattam néhány olyan színű virágot, mint amilyen színek a festményen is megtalálhatóak. Lefújkáltam kicsit arany festékkel, ettől sárgásabb színűek lettek, de éppen ezt kellett. Pár virágot, amelyeknek amúgy is olyan semmilyen színe volt, az előbbi lila festékkel kezeltem.

Már csak fel kellett ragasztgatni. Került még rá egy kis könyvlap, egy fém szitakötő, pezsgőarany strasszok csillagnak, végül az elején használt vörösesbarna tintapárnával megkenegettem még itt-ott, de csak nagyon finoman.

Végül 3 mm átmérőjű kalauzlyukasztóval kilyuggattam a szélét, az eredeti füzetborítót használva mintának. Ilyen lett:

Remélem, örülni fog neki, aki kapja! 

Köszi, ha ezt a sokat végigolvastad, és ha még el is készítesz valami hasonlót, írd meg, én nagyon kíváncsi vagyok rá!

Szép estét!

Nem csak egy tánc volt...

Mostanában beleszerettem az ILS papírokba. Persze nem csak azokkal dolgozom, de alapnak annyira szeretem, hogy minden egyéb papírt ezekhez vásárolok, vadászom a szürke, geometrikus vagy éppen csíkos papírokra, dekorgombokat gyártok hozzá, szóval azt hiszem, elvesztettem a fejemet. Na meg amúgy is. :) Erről szól ez az oldalam, ami egy készülő minialbum egyik lapja. Két fotó van rajta, hasonlóak, de nem teljesen ugyanolyanok, és sajnos elég rossz minőségűek, ezért nem is tudtam nagyban előhívatni őket. Lássuk, mire mentem velük.

Kezdésként leszabtam egy 15x15 cm-es faerezetes papírt. Azért jó ez a méret, mert így egy ívből 4 lap telik ki, és nagyon takarékos, kezelhető a végső méret is, szóval szuper! A levágott lap aljára fehér akrilfestékkel maszatoltam egy keveset...

...majd miután megszáradt, felragasztottam rá egy darab szögletes tortacsipkét. A legkönnyebb egyébként Glue Dots-szal ragasztani az ilyet, azzal a nagyon apróval. Csak rá kell simítani a ragasztós ívre, ráhajtani a védőfóliát, átdörzsölni és miután lehúztuk, matricává változik a csipke. Ezt a papír szélére ragasztottam, ami pedig túlnyúlt, azt levágtam utána.

Egy zöld-fehér csíkos, szabálytalanul vágott papírcsíkkal adtam keretet az oldalnak.

Na most jött a molyolás. Ha már mixed-media, akkor újságból, magazinból vágtam ki a betűket és a feliratokat. Egy darab fehér papírra felragasztgattam a szavakat, mert így könnyebb volt kezelni, mint eleve a fotóra tenni a különálló betűket. 

Szépen fel is ragasztottam a szókonfettimet. A majdani felső fotóm alá vágtam két papírcsíkot, majd a hátuljára ragasztottam. Az egészet pedig lefedtem egy ugyanakkorára vágott fehér papírral, hogy szép legyen a kép hátulja és írni is tudjak rá.

Az alsó képet felragasztottam a helyére, az oldalra. Kicsit ferdén és szabálytalanul akartam, mert a faerezet nekem túlságosan katonás meg párhuzamos volt, és azt nem szeretem. :)

Nyálazható, enyves barna papírcsíkkal (borzasztó íze van, de az albumért mindent!!!) felhajthatóra csináltam a felső képet, nem pontosan az alsóra illesztve, hogy kikandikáljon alóla. És az alsó sarkait is ezzel ragasztottam meg. Akinek van washi-tape otthon, azzal is jó.

Már csak az apró simítások voltak hátra. Fekete tűfilccel írtam a feliratokat. Ilyenkor mindig félek, hogy a kész oldalt rontom el. El is rontottam egyébként, mert a tortacsipkére is ráírtam, mire azon szétfutott a festék, szóval gyorsan levágtam azt a részt. :) Alig látszik.

A "fröccsenéseket" éppen ezért már nem mertem élesben megkockáztatni, inkább felrajzoltam azokat is filccel. A színeseket akvarellceruzával szoktam, így tutira ott és akkora lesz a paca, ahogyan én szeretném. Házilag készült chevron-bélyegzővel díszítettem a bal alsó sarkot, és szentjánosbogár-színű félgyöngyöket dobáltam még az oldalra.

Mivel az előző oldalon volt egy fél barna címke, ide felragasztottam a másik felét. A zöld csíkos papír is visszaköszönt ott, meg a félgyöngyök is.

Hát ilyen lett. Folytatása következik! Ahhoz majd felhasználom a home-made dekorgombjaimat is, akit érdekel, itt elolvashatja, azokat hogyan is csináltam.

Remélem, tetszett ez a kis tutorial. És itt van az a bizonyos dal is, amit a banda csak nekem játszott el aznap este, és volt egy fogadásom rá, hogy Ő nem fog kijönni velem táncolni. Főleg nem lassúzni. Hát... szerencsére ezt a fogadást a fejemmel együtt veszítettem el.

Köszönöm, hogy itt voltál! Ölelés:

Valami készül - dekorgomb házilag

Mostanában kedvem van alkotni. Időm továbbra sincs persze, de lelkesen használok fel minden szabad percet, hogy bütyköljek. Mert most van miről, kiről, gyönyörű alapanyagokat vettem és sok új fotóm van, amelyek csak arra várnak, hogy albummá változzanak. Már a múltkor a Facebookon bemutattam legújabb szerelmeimet, a házi dekorgombokat, de most úgy döntöttem, leírom gyorsan, hogyan készültek.

Az alapötlet Scrapfellow-tól származik, nagyon megtetszettek a gombjai, amelyek valójában kitűzők és mostanában nagyon divatos kiegészítőelemek. Annyira örültem, hogy végre itt is gyárt valaki ilyeneket, a gyerekkoromra emlékeztetett, amikor mindenkinek volt egy csomó kitűzője (általában smiley-s). Az én dekorgombjaim nem is ennek a helyettesítésére születtek, és csak fából vannak, nagy előnyük viszont, hogy a kívánt szövegű, színű és mintájú gombokat tudtam legyártani. Mondjuk macerás volt kicsit. De nagyon köszönöm az inspirációt, Ági! :)

A Rayherben vettem hozzá fa korongokat, van több méretben és azt hiszem, egyesével is lehet kapni. Kezdetnek ezt a 2 cm átmérőjűt választottam.

Alaposan és több rétegben lekentem fehér akrilfestékkel. Hófehér papíron dolgoztam, ami azért jó, mert ha festés közben rá is ragad, nem fog nyomot hagyni, és mivel olyan aprók, kézben nem lehet tartani igazán festés közben...

Aztán elővettem azokat a szalvétákat és papírzsebkendőket, amelyeket direkt a meglévő papírjaim mintájához és színéhez válogattam. Kicsit nagyobbra vágtam, mint a korongok átmérőja és csak a felső réteget használtam, tehát szét kellett bontani. Nagyujjúaknak nem ajánlott! :)

Aztán szalvétaragasztóval lekentem a korong felületét, és a bőven ragasztós ecsettel középről kifelé haladva rásimogattam a szalvétát a korongra.

A szalvéta olyan vékony, hogy a széleit gond nélkül visszahajtogattam a hátoldalra, szintén ragasztós ecsettel, miután a felső felület már száraz volt. Arra vigyáztam, hogy a színoldalon ne maradjanak látható csücskök, hanem szép kör alakú maradjon a gombom.

Amit nem teljesen borítottam be szalvétával, arra kivágott motívumot ragasztottam. Olyan apró volt ez a szívecske, hogy csak az ecsettel tudtam felkapni és a helyére tenni.

Aztán alkoholos filccel körbe is rajzoltam. Amire nem került szalvéta, arra pedig írtam. Fontos az alkoholos filc, a sima elmaszatolódik. Arra is ügyelni kell, hogy a szalvétaragasztó illetve a fényezéshez használt lakk oldószermentes, vízbázisú legyen. Egyrészt az nem oldja fel a színeket, másrészt mivel scrapbookhoz használom majd, a fotók biztosan nem örülnének egy agresszív oldószerrel kezelt díszítőelem szomszédságának!

  Hát ez lett a végeredmény, a vadiúj ILS papírjaim színéhez igazítva, mert minialbumot csinálok belőlük... Egyszer csak készen lesz.

Remélem, hasznosnak találtad ezt a kis tutorialt, de ha mégis inkább profi megoldásra vágysz, kukkants be Scrapfellowhoz, és válogass a gyönyörű kitűzői közül. A chewron-mintásra erősen fáj a fogam, meg a fényképezőgépesre is...

Ölelés:

Újraszínezem!

A takaró nagyon fontos dolog. Ha nincs, aki melegítsen, kell valami puha, meleg holmi. Ha vendég jön és rumlis az ágy, kell valami, amit rá tudsz dobni. (Már az ágyra, nem a vendégre...) Ha szürkének látod a világot, kell valami vidám, színes dolog. Ha csak alkotni akarsz, arra is jó. Az új takaróm a "Színezd újra!"-feeling jegyében totálisan idióta színű lesz, de kockás és szíves, ez a lényeg, meg hogy imádni fogom. Gábornak már varrtam egy kockás takarót, "A KOCKÁS" néven emlegette és nagyon szerette, bár mindig én használtam. Ilyen volt, de most visszaadtam neki, úgyhogy kell nekem egy új.


Gyorsan kész szeretnék lenni vele, hogy az új albérletben már használhassam, vagy legalábbis ne kelljen már sokat dolgozni vele, így esett a választásom a "szív a dobozban" mintára. Én 9 féle anyagot használok hozzá, persze normális, konszolidált otthonokba akár 3-4 egymáshoz illő színű anyagból is jól mutat... az enyém nem az. Minden anyagot a turkálóból szereztem. Aszerint szoktam vadászni, hogy milyen minőségű az anyag és hogy mekkora. A pamutos vagy jó minőségű szintetikus anyagú, sűrű szövésű férfiingek, XXXL méretű női szoknyák és hatalmas nadrágok megvásárlásakor a turis csaj már meg sem lepődik, inkább megkérdezi: mi szépet varrsz éppen? Bezzeg a rövidárus nőtől agyérgörcsöt kapok, mert amikor a múltkor letámadtam ezzel a bonyolult mondattal: "Jó napot kívánok, steppelőcérnát szeretnék venni!", némi felháborodott hápogás után kiokosított, hogy stoppolni bármivel lehet, annak a színe a lényeg. Namármost a steppelőcérna átlátszó, leginkább damilra hasonlító erős és vékony cérna, stoppolni meg tényleg bármivel lehet. Akár ezzel is. Szóval ezügyben lesz még egy köröm, Pesten már láttam sarki, eldugott méterárusnál is... Vagy megvenné nekem esetleg valaki, ha itt nem lesz? Lééécccciiii...

A takaró szabásmintáját azért teszem közzé, hogy ha valaki pölö nem tud mit adni karácsonyra valakinek, ez tuti siker, és rém egyszerű, érdemes vele megpróbálkozni. A méretezést úgy szoktam csinálni, hogy vágok papírból a daraboknak megfelelő sablont, ezt az anyag hátulján pontosan körberajzolom, és kb. 1 cm-es ráhagyással vágom ki.


Ezután a színével egymás felé fordított anyagokon a négyzetek sarkait PONTOSAN összeillesztem két gombostűvel, majd az egészet szépen összegombostűzöm, kihúzom a sarki tűket és sima varrással végigmegyek a vonal mentén. Minden varrás után a hátoldalon kettévasalom az anyagok ráhagyásait és hozzáillesztem a következő darabot. Először a 10x20-ast varrom a közepéhez, aztán a kettő széléhez a 30 cm-est, ennek a végére a másik 30 cm-est, és az aljára jön a 40 cm-es. A méretezés persze tetszőleges, az enyém azért ekkora, mert így haladós. Majd szívok a steppeléssel...

Minden második blokkba belevarrok egy szív alakú rátétet. Ez rém egyszerű: ráhagyás nélkül kivágom a szíveket, a helyére tűzöm, leengedem az anyagtovábbítót és a keret színével megegyező cérnával, nagyon sűrű cikkcakk-öltéssel körbevarrom a rátétet. Aztán a 12 blokkot összevarrom sorban, hasonló technikával ráillesztem a sarki négyzeteket és a keretet is, majd kerítek egy szép lepedőt hátlapnak, és jöhet a szendvics: legalul a lepedő, középre a bélésnek flíz (a méterárus úgyis tudja), erre a színes varromány. Összetűzöm, lesteppelem a vonalak mentén, a szélét faltól falig cikkcakk mintával, a sarkokat mindkét átlóban, a szívtelen blokkokba meg steppelek egy szív alakot. Méretre igazítom, beszegem ferdepánttal és kész. Vagy lehet, hogy a szélét a pánt után kellene steppelni? Majd meglátom. Ja, és a végén Rayheres flittereket is varrok a szívekbe, atom csillogó lesz, és nagyon Mesis, remélem!

Nyilván van, akinek ez kínai, de SZÍVesen (hehe...) segítek képpel, e-mailben vagy akárhogy, ha kell. Az én takaróm ilyen színű lesz:


Remélem, nemsokára készen leszek vele, egy-egy blokk kb. félóra, csak a 180 x 140 cm-t lesteppelni nem lesz egyszerű, pláne stoppolócérnával... Majd rakok fel képet. Addig is két pillanatkép arról, hogyan szokott segíteni nekem ez az én dráááága Mizokám:




Talán így is elkészül egyszer...

Boldog augusztus 20-át!

Mesi

Chipboard-cuccok türelmeseknek

Mint láthatjátok, nemrégiben megújult a blogom külseje. És nem csak az, sok minden más is, én is. Ezen a megújult blogon a szövegelés és a készülő oldalaim mellett olyan technikákat is szeretnék bemutatni, amelyeket mostanában láttam, ellestem innen-onnan, vagy már régóta használok és úgy gondolom, mások is tanulhatnak belőle.

Elsőként a chipboard-betűk és egyéb alakzatok felhasználásával fogok foglalkozni, mert ez egy olyan sokoldalú kiegészítő, amellyel sokkal plasztikusabbá, érdekesebbé lehet tenni egy-egy oldalt. Külföldi oldalak nézegetésekor sokat merengtem azon, hogy lehet az, hogy Jeanette vagy Kathy az USA-ban játszi könnyedséggel belenyúl kis csatos üvegeinek egyikébe és röhögve kirakja az ott talált kincsekből a "Fall in Alabama" címet, természetesen az oldalhoz tökkkéletesen passzoló színben és méretben. Mert akárhogy is számolom, ebben 5 darab A betű van, az egyik ráadásul nagy, normális gyártó meg egy betűkészletbe maximum 3 egyforma betűt tesz - ha tesz egyáltalán. Vegyél másikat. Meg harmadikat. Te akartál scrapbookozni, nem? Hmmm... de. B-terv. Akkor át kell fogalmazni a címet, hogy minél kevesebb azonos betűt tartalmazzon. "Fall in Alebumi" - nos, ez elég hülyén fest, Jeanette meg még a nevét is csak éppenhogy ki tudja írni, de Jeanette gazdag lány, jó neki az A-terv is. Ezért csak leszalad a hatalmas sarki scrap-boltba és megvesz még két készlet betűt, mert van pénze ilyenekre, nekem meg nincs. Csak egy B-tervem.

Kell hozzá először is egy jó adag türelem. Aztán egy vékony (1 mm-es) könyvkötő karton, egy jó éles olló meg egy hobbikés, plusz amivel díszíteni fogom a kész cuccot. FIGYELEM! Mivel ezt a bejegyzést kevésbé gyakorlott scrappereknek is szánom, előrebocsátom, hogy nem árt először inkább nagyobb méretű betűt, formát csinálni próbaképpen, nehogy emiatt megutálja az egész scrappelést, vagy egy-kettővel kevesebb ujjal kelljen verni a klaviatúrát vagy tisztába rakni a kisbabát, hehe. Én már csak a körmeimbe vágok bele időnként, de az visszanő.

Szóval. Fogom a kartont és felrajzolom rá a betűt, amit használni fogok. Nem kézzel, én nem tudok olyan szépen írni, hanem van néhány sima A4-esre nyomtatott betűkészletem, alá az indigót meg a kartont és hajrá! Kivágom éles ollóval, a nehezen hozzáférhető helyeken sniccerrel (ezért kell a vékonyabb karton, hogy szépen lehessen vágni). Aztán csak ülök egy darabig és megvárom, amíg a vér visszacsorog az ujjaimba és már nem szeretnének annyira leesni a kezemről. Majd fogom a kész betűt és szigorúan pofával lefelé ráragasztom a megfelelő színű papír hátoldalára, majd ha megszáradt, az előbbi technikával körbevágom. Természetesen ez a széptől még elég messze van, némi csiszolgatás-reszelgetés után viszont meglepően pofás. Elő egy filctollat, és a kilátszó széleket szépen áthúzom vele, ez sokat javít majd az összhatáson. Akár rögtön fel is használható a művünk, de mi nem érjük be ennyivel, nem ám!

Mit is kezdhetünk még vele?

1., Fogjuk a Crystal Touch nevezetű, jobb papírboltokban 4-600 Ft-ért kapható, átlátszóra száradó 3D-s festéket és szépen bekenjük vele az egészet. Először a kontúrját húzzuk ki, majd teljesen ki is töltjük a formát. Ezután elmegyünk randizni, összedobunk egy négyfogásos ebédet vagy alszunk egy nagyot, mert iszonyat lassan szárad, s ezalatt fehérből szép fényes, átlátszó bevonatot képez a betűn. Gyönyörű!




2., És ez még fokozható. Frissen mázolva különböző dolgokat lehet rátenni. Gazdaságos áruházban 200 Ft alatt kapható kis kémcsövekben mindenféle színű csillámpor, szórjunk rá keveset - karácsonyi oldalakhoz vagy partiképekhez nagyon tuti, főleg ha mintás papírral vontuk be a betűt.




3., Lehet belenyomni apró strasszköveket, gyöngyöket, ez elegáns hatást ad a betűnknek.




4., Ha valami atom csillámos betűre lenne szükségem, akkor átlátszó körömlakkal jó vastagon bekenem a betűmet és izomból belenyomom a csillámporba. Lerázogatom, és egy kis idő múlva a rögzítés végett átkenem újra lakkal. Aztán kicsit verem a fejemet az asztallapba, hogy miért is nem tettem alá újságot, mert most csillámos a kezem, a macska feje (közben megsimogattam kicsit őkelmét), valamint jutott a ruhámra, a szőnyegre, az arcomra és minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre. Csinálhattam volna az erkélyen is, de a légmozgás úgyis szanaszéjjel fújta volna az egészet, mint a múltkor. Saját kárán tanul az ember lánya.




5., Nyaralós képekhez csillám helyett szép, finom homokot is lehet használni. Ilyenkor nem kell vastagon bekenni Crystal Touch festékkel a cuccost, elég nyomni rá egy keveset és aztán egy papírcsík végével vékonyra szétkenni, majd jó alaposan belenyomkodni a chipboard-díszt a homokba. (Ha lakkot használunk, az ilyenkor nem annyira jó, mivel nem lehet utána lelakkozni anélkül, hogy elveszítené a szép színét a homok.) A teljes száradás után egy puha ecsettel leseperjük róla a felesleget, és mehet az albumba anélkül, hogy utána minden tele lenne homokkal.




6., Természetesen mindenféle más formát is lehet használni, sőt különböző alakú dolgokat egymásra rétegezve is be lehet vonni Crystal Touch festékkel. Úgy fog kinézni, mint egy kis dombormű. Vagány, nem?














( +1., Ha valakinek akrilfestékei vannak otthon, hasonlóan lehet használni akár alapozásra, akár teljes festésre, és száradás után ebben is megmarad a csillám. Nekem nincs, de tervezem a beszerzését, mert már többször nagy hasznát vettem volna.)

Remélem, tetszett ez az érdekes technika és ígérem, lesz még ilyen!

Jó kísérletezést, pussz:

Mesi

Képeslap-pályázat!

Imádom a képeslapokat! Csinálni is, adni és kapni is. Bár rengeteget elidőzök egy-egy lap készítésével és néha kétségeim vannak, hogy VALÓBAN el akarom-e ajándékozni, végül mégis odaadom és amikor látom az örömöt a megajándékozott arcán, nincs kétségem arról, hogy ez valami igazán jó dolog.

A scrap.hu képeslapküldő stafétája hozzám érkezett legutóbb, Atyus gyönyörű lapjával együtt. Itt is köszönöm neki, nagyon tetszett, ott díszeleg a polcomon a húsvéti lappal együtt, amit Hanától kaptam!

Most rajtam volt a sor, hogy lapot készítsek. És éppen Hanának, aki legutóbb jól "kitolt" velem, előttem volt egy stafétában és olyan oldalt kaptam tőle továbbgondolásra, hogy a fülem kettéállt a nagy igyekezettől. Na, most megkapod! A lapodat legalábbis, időben, gyorsan, szépen. És hahaha, a mostani családos stafétában meg én vagyok előtte, igyekeztem fejtörést okozni, remélem, sikerült...

A lap készítésének fázisait itt láthatjátok, így utólag visszagondolva nem is volt olyan nehéz.

1., Kell hozzá egy 14,5 x 14,5 cm nagyságú fehér képeslap-alap, ami nagyszerűen elkészíthető egy szabvány műszaki rajzlapból is: 29 x 14,5 cm félbehajtva. Továbbá egy mintás és egy egyszínű papír harmonizáló színben, két ehhez illő szalag (egy szélesebb és egy keskeny), némi potyadék fehér karton, egy csőszegecs, kevéske zsinór és apró strasszok. Ja, és egy lepke formájú BÁRMI, ez elhagyható, ha valaki gyönyörű lepkét tud szabad kézzel rajzolni, én nem tartozom közéjük, ezért egy Rayheres falepkét hívtam segítségül.

2., A mintás papírból (K&Company) vágok egy 13,5 x13,5-ös darabot, a két szalagból kb. 16-16 cm-t, a keskenyből pedig kötök egy kis masnit.


3., A színes kartonból kb. 7 x 7 cm-es kapcsos zárójel-formát vágok, a fehérből pedig valamivel nagyobbat, hogy szépen kilátsszon a háta mögül.

4., Most jön a rétegezés. Először az alapra illesztem a széles szalagot, odafogatom a fehér kapcsossal, erre jön a keskeny szalag, rá az egyszínű kapcsos, erre néhány könyv és hagyom préselődni. Ja, előtte a szalagok szélét a túloldalon jól lerögzítem kétoldalas ragasztószalaggal.

5., Amíg ez lapul, elkészítem a fehér kis címkét, csőszegeccsel átütöm és belehúzok egy darab fehér zsinórt. Természetesen elfelejtettem tintázni a szélét, lényegesen nehezebb felvarrás után, de ha már úgyis benne vagyok, a mintás papírt is körbekenem. A masnival együtt ezt felvarrom néhány öltéssel a kapcsosok mellé, a jobb oldalra.

6., Ha ez is megvan, kétoldalas ragasztóval az alapra rögzítem az egészet, esetleg rá lehet segíteni ragasztóstifttel is, ha nagyon nem akarja az igazat.

7., Kész a neheze, jöhet a díszítés.

8., A pillangót 2-szer körberajzolom a mintás papír hátoldalán és kivágom. Ennek a hátoldala is szép, sajnálom is egy kicsit, hogy azt már nem lehet felhasználni...

9., A pillangókat is körbetintázom és strasszokkal kirakom a testüket, hobbikéssel a legkönnyebb pontosan a helyükre illeszteni az apró vackokat. Gúvad a szemem rendesen, mire mind a helyére kerül. Végül kicsit meg is hajlítom a lepkék szárnyát, hogy majd szépen kiemelkedjenek a síkból.

10., Helyükre ragasztom a kész pillangókat és a háttérre is illesztek néhány strasszkövet, hogy igazán elegáns legyen a lapom.

11., Már csak a megajándékozott nevét kell szépen felírni a címkére, és íme: kész az ajándék!

Marhára ki voltam magamra büszkülve, hogy ez ilyen jól sikerült, el is ment vele a fél nap. Gábor korgó gyomorral könyörgött ebédért és azt remélte, ezzel befejeztem a szkreppelést mára, de tévedett. A TESCO-ban a fősoron ismét csodálatos akcióba botlottam, nagy örömére a kaják helyett itt ragadtam le egy újabb félórára, és egy két darabos, rugalmas műanyag konyhai vágólapkészlettel meg egy (természetesen színben harmonizáló) fém vonalzóval gyarapodott az eszköztáram. A vágólapokon nagyszerűen lehet használni a hobbikést, a fém vonalzó meg azért kell, mert azt nem darabolom fel a hosszú vágásoknál és még a hátulja is csúszásgátló anyaggal van ellátva! Atomjó! A vágólap 399, a vonalzó 299 Ft-ba került, bár Gábor ezért a pénzért jobban örült volna egy kiló csirkecombnak vagy egy pizzának, de miután azt is vettünk, belenyugodott a dologba. Szerintem csuda csini kis szerzemények!

A lap egyébként nem az én ötletem, hanem a Thinking Inking c. honlapon láttam egy hasonlót, azt alakítottam át. Maga a munkafolyamat tetszett meg, mert igazából nagyon egyszerű, mégis változatos lapokat lehet ezzel a technikával készíteni minden különösebb eszköz nélkül. Szépen mutat rajtuk bármilyen szalag, pecsét, akár gomb is, a kapcsos helyett kör vagy egyéb formát is lehet használni, ráadásul sorozatgyártásra is simán alkalmas.

Hana a képeslap mellé egy szóalbumot is kapott tőlem, ami egyébként egy csere tárgyát képezi majd a scrap-találkozón. Most viszont kicsit szeretnék örömet szerezni az olvasóimnak is. Íme:

PÁLYÁZAT!

1. Készítsetek a fenti technikával egy képeslapot. A formája nincs meghatározva, lehet négyzetes, téglalap vagy akár kör alakú is. Fontos viszont, hogy legalább kétféle papírt és kétféle szalagot kell használni, a díszítés pedig szintén lehet szabadon választott. Egy alkotó több munkával is pályázhat, így az esélye is nő a nyereményre.
2. E-mailben juttassátok el a fotót az [email protected] címre 2008. augusztus 5-én éjfélig. A fotót nem kell megszerkeszteni, méretezni, de fontos, hogy .jpg, esetleg .raw formátumú legyen - meg kellene tudnom nyitni, ugyebár, haldokló gépem még mindig nem hajlandó kompromisszumot kötni a photoshop-pal.
3. 2008. augusztus 6-án Mizo(!) kisorsolja a nyertest, akinek a nyereménye egy album lesz, karikákkal ellátva. Az album 4-5 betűs szót fog mintázni, a nyertes kívánságának megfelelően, vagy igény szerint bármilyen formájú, 5-6 lapos minialbumban is benne vagyok. Vagy lehet meglepi is, ha a nyertes azt szeretné.
4. A nyertes munkát és a többi képeslapot a blogomon fogom megjelentetni, belinkelve mellé az alkotó blogját, honlapját (ha nincs ellene kifogása, természetesen). Az albumot postán küldöm el, ha pedig olyasvalakinek kedvez a szerencse, aki ott lesz augusztus 9-én a scrap-talin, személyesen adom át.
5. És egy extra kérés tőlem: az albumért megkaphatom a nyertes képeslapot? Naaaa, léccciiiii... gyűjtöm...

És hogy ebben mi a jó? Az, hogy a kézzel készített ajándékok népszerűsítése mellett minél több tehetséges ember blogját megismerjék, akik erre járnak! Plusz: lesz még egy képeslapom...

Ha tetszik a pályázat, rajta, vágj bele!

Jó munkát és szép napot kívánok!

Mesi