Március közepén túl és mégis alszik itt minden, a völgyben már serken a fű, csobog a patak, a tó partján virágok bomlanak, de fenn a magasba kanyargó utak mentén szigorú a barnaság és a csend. Sziklák peremén itt-ott moha zöldje villan, de az is halkan, szelíden, kétkedőn... Ahol szétnyílik az erdő, messzire ellát a szem, párába vesző kékes-szürkés távoli hegyek, talán ott leghátul az Alacsony Tátra lehet. Egy hatalmas szárnyú madár gyors repüléssel a fák közé hatol, s már fordul is vissza, oly gyorsan, hogy szemmel követhetetlen.
Erdei út, egy nyomvonal, gödrök, kátyúk, omlások útja, erdészeti... gépekkel szabdalt padkák, kidőlt fák, lehulló kövek.
Néma és lenyűgöző a táj - ébredés és éledés határán... Régi házak, öreg, düledező viskók, ég felé nyújtózkodó templom a csúcson, kopott pléh kereszt. Lélek alig, friss illat, hűvös és szél. Hullámzó út föl - le, föl-le. Szezonnyitó kitérő Pásztó - Csibe cukrászda. És néma szívszorulás - régi barát emlékét idézve. Kedves barátokkal tóparti, ínycsiklandó ebéd és finom pálinka kortyok. Magnólia bimbó és virág - csodás világ, horgász, nemes tisztaság.
Öt megye: Nógrád, Hajdu, BAZ, Pest és Fejér. Reggeltől - estig. Lélekfürdető szép nap - képek külön az ÖTÖK posztokban.
